A Nagykunság elfeledett múltjának eddig ismeretlen szelete tárulhat fel Tomajmonostorán

– 2020-ban nagyon komolyan elkezdtem foglalkozni ennek a régiónak az egyháztörténelmével. Felfedeztem egy bizonyos törvényszerűséget, ami egészen az Árpád-korba nyúlik vissza, és a Tomaj nemzetségnek gyakorlatilag egy spirituális lelki arculati része volt – világított rá a kutatás hátterére Fodor Gusztáv lelkész, ötletgazda.

– Kiderítettem, hogy az Árpád-kori Abád templomának Szent István, a tiszaderzsi kápolnának Szűz Mária, Szentimrének Szent Imre, Ószentgyörgynek pedig Szent György volt a védőszentje. Ugyanez az ismétlődés figyelhető meg a Balatonnál és a Felvidéken. Írtam is róla egy tanulmányt, amivel megkerestem a Nemzeti Régészeti Intézet igazgatóját, aki látott rációt a dologban. Így jutottunk el oda, hogy idén márciusban egy 30 fős kutatócsapat érkezett a régióba, és elindult a kutatási program. Az azóta eltelt időszakban már 800–900 lelet került elő, beleértve három templomot és a tomaji apátságot, ami a mai nap témáját szolgáltatta – részletezte Fodor Gusztáv.

Dr. Virágos Gábor, a Nemzeti Régészeti Intézet igazgatója kifejtette: öt közigazgatási területet felölelésével tudnak átfogó elemzést végezni egy adott korszakra, régészeti jelenségre vonatkozóan. A szakember bízik benne, hogy izgalmas eredményekkel tudnak majd előrukkolni.

– Egyelőre, amit látunk, az az, hogy formálódik a topográfiai sűrűsége az egyes korszakoknak. Magyarán hol voltak azok a víz nem járta helyek, magaslatok, amelyeken az ember meg tudott telepedni. Tomajmonostora olyan szempontból is érdekes, hogy egy Árpád-kori Magyar Királyság területén lévő nemzetségnek a családi alapítású magán monostorától van szó. Rábukkantunk a templomára, geofizikai módszerekkel bemértük azt, tehát tudjuk lokalizálni magát az épületet, ami a románkori istenházákra hajaz. Találtunk egészen különleges bútor- és könyvvereteket, valamint érméket. Célunk, hogy még az idén, de legkésőbb jövőre el tudjuk kezdeni az ásatásokat is, ezáltal feltáruljanak előttünk az épület falmagasságai, rétegsorai, járófelületei, és minél részletesebben rekonstruálhassuk azokat – magyarázta dr. Virágos Gábor.

– A földben rejlő kincsek a történelem tanulságai, csodálatos dolgok. Rávilágítanak, milyen gazdag volt a Nagykunság a tatárjárás és a törökdúlás előtt – ecsetelte a képviselő. 

– Itt egy nagyon komoly településszerkezet figyelhető meg templomokkal, vásártartó helyekkel, és ezek most feltárulnak a régészek értő kezei alatt. Az elmúlt percekben is káprázatos leleteket találtak. Csodálatos múltja van a magyarságnak. Itt mi az Alföldön azt gondoltuk, hogy szegényes, de épp ellenkezőleg, és ez most a szemünk láttára bizonyosodik be – hangsúlyozta F. Kovács Sándor.

– Mekkora esély volt rá, hogy miután megjelenünk a területen, egyből előkerül a földből egy olyan lelet, ami bizonyítja, hogy évszázadokkal, netán évezredekkel ezelőtt emberek lakták, és nagyon magas fokon művelték ezt terület? Ahol olyan pezsgő gazdasági élet zajlott, hogy akár a térség gazdasági központja is lehetett – tette fel a költői kérdést Hubai Imre megyei közgyűlési elnök. 

– Azt gondolom, a múltunkat nemcsak lehetőség, hanem kötelességünk is kutatni. Ez az átfogó mikroreginonális program nagy valószínűséggel hosszú éveket vesz majd igénybe, de mire a végére érünk, hajszálpontos képet kapunk arról, hogy egyes időszakokban, milyen típusú élet zajlott itt, a Tisza mentén – fogalmazott Hubai Imre.