Nyomdászok idézték fel évtizedes emlékeiket

Hat év után szervezett egykori dolgozói számára újra találkozót a Verseghy Nyomda. A járványos időszak miatt, 2016 után, most érezték a szervezők, hogy talán a pandémia már nem lehet akadálya egy összejövetelnek. 

A legoptimistább elképzeléseket is felülmúlta a rendezvényre összejött 65 főnyi résztvevő-sereg, amelynek tagjai néhány órán keresztül, önfeledt emlékezések és tréfák elővezetésével nagyszerű hangulatot teremtettek. Köztük még néhányan élnek és eljöttek azok közül is, akik részesei voltak a régi „kis nyomda”, a hajdani Malinovszkij, majd Május 1. utcai szolnoki II. üzem megszűnésének… És azok is, akik a hetvenes években épült Vörös Csillag, majd Városmajor út 28. szám alatt álló, nyomdaként szintén köddé váló főépületben dolgoztak egykoron.

Történelemmé vált az a korabeli büszkeség is, amely szerint egykoron élüzem lett a Szolnoki Papírgyár és a Szolnoki Nyomdaipari Vállalat is, s amely miatt állami kitüntetések sorát kapták meg. 

– Én jó pár évet lehúztam a nyomdában, legfőképpen a korrektálásnál tevékenykedtem, és a munkának majd minden percét élveztem – idézte fel emlékeit Margó.

Néplapból 70 000 példányt sajtoltak

De ha már visszaemlékezésekről szólt a második nyomdásztalálkozó, akkor ki mást, mint Gombkötő Bélát, a Verseghy Nyomda hajdani igazgatóját, az összejövetel egyik fő szervezőjét volt érdemes megszólaltatni az évtizedekkel ezelőtti történésekről.

– A múlt század 70-es éveiben a magyar nyomdaipar nagy fejlesztésekbe kezdett. Ebből Szolnok sem maradhatott ki. Eredményeként pedig az országban először állított elő napilapot, és már nem magasnyomtatással, hanem a korszerűbb ofszet technológiával. A megyei napilap naponta 70 000 példányszámban került le az NDK-ból származó nyomógépről, melyen aztán természetesen más, magas példányszámú termékek gyártása is megtörtént.

Nehezen lehetett eleget tenni a kettős elvárásnak, melyet a nyomda vezetői felé előírtak: biztonságossá tenni a napilapot, de eredményt produkálni más termékekkel is a hatékony berendezésen – mesélt a régmúltról a közelmúltban 79. életévét betöltött Gombkötő Béla, akit 1976-ban neveztek ki a Szolnoki Nyomda Vállalat igazgatójának.

Az egykori üzem- és cégvezető eképp folytatta a visszaemlékezést:

– A cég, a jó kapcsolatok kiépítésével kilépett a szolnoki megrendelői körből. Az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat egyik fő nyomdája lett az üzem, s a fővárosban működő üzletkötő is sokat tett azért, hogy a bővült nyomdai kapacitások miatti megrendelés-hiányokból a Verseghy Nyomda valamivel kevesebbet érzett, mint más nyomdaüzem. A Karcagi Nyomda pedig, mint a cég egyik kihelyezett telephelye, szintén stabilan hozta az eredményeket – hangsúlyozta a volt nyomdaigazgató.

Hangos sikerrel zajlott a sport- és kulturális élet

Az 1976-ban alig 26 év átlagéletkorú nyomdászokból, évekkel később még mindig fiatal, de már tapasztaltabb és szakmájukat hivatásuknak érző kollégák lettek. Alig volt akkoriban jelentős szolnoki vállalat, amely ne rendelkezett volna saját üzemi híradóval. Ezek előkészítésében és gyártásában a nyomda dolgozói fontos szerepet játszottak. Az országban a legnagyobb példányszámban a szolnoki Verseghy Nyomda állította elő a képregényfüzeteket, melynek már akkoriban is nagy divatja volt.

Kiemelkedett a Gutenberg Kupa megnyerése, melyben a nevezett csapatok száma 56 volt. A nyomdászlányok kézilabdáztak és röplabdáztak is. A cég udvarán salakos kispálya épült, még 1976 tavaszán.

A vállalat Ifjúsági Klubjában az Integrál zenekar kapott lehetőséget próbáihoz, melyet aztán úgy hálált meg, hogy a rendezvényeinken a zenét térítés mentesen szolgáltatta. Kollégáink között szerepelt, a ma is alkotó Dudás Sándor költő és festő, akinek első lépéseihez a nyomda is segítséget nyújtott – fejezte be a múltidézőt Gombkötő Béla. Elmondta, mindkét találkozó, de főként az idei annyira jól sikerült, hogy már most tervezik a harmadik megrendezését…