Simai Krisztián arany minősítésű mézeivel népszerűsíti a kiváló hazai termékeket

– Nagyon örültünk feleségemmel, Judittal az elismeréseknek. Annak, hogy már nem először voltunk a legjobbak között – mondta Krisztián, aki a jövőt illetően azonban nem optimista. 

– Jelenleg száz méhcsaládunk van, de nem tudom, hogy meg fogjuk-e tartani ezt a számot. A mézverseny eredményeinek, illetve a saját brandünk kiépítésének köszönhetően folyamatosan bővül a vásárlói körünk – tette hozzá a szakember. 

– Amikor a feleségemmel elkezdtünk méhészkedni, éreztük, hogy valamivel ki kell tűnni, többet kell mutatni, mint a többiek. Ehhez kell egy jó címke, logó és rengeteg marketing. A minőséget is folyamatosan vizsgáltatjuk azzal, hogy versenyekre nevezünk. Minden évben azokat a mézeimet küldöm el, melyekről úgy gondolom, esélyesek lehetnek, és természetesen megfelelő mennyiség van belőlük – sorolta a méhész, aki tagja a Nagykunsági Méhész Egyesület Kisújszállási Szervezetének, mely az Országos Méhészeti Egyesület tagszervezete. 

A kisújszállási és karcagi méhészek mellett akadnak Túrkevéről, Kunhegyesről és Kunmadarasról is tagjaik. 

– Háromból három arany minősítés – ez szép eredmény. A szakma előtt ez már egyfajta bizonyíték arra, hogy jó úton járunk. Később nemzetközi versenyekre – Párizs, London, Dubaj – is szeretnék eljutni mézeimmel, de a folyékony arany népszerűsítése is a célom, főleg a gyerekek körében. Ilyen együttműködés van kialakulóban a Móricz Zsigmond Református Gimnáziummal, tavasszal jönnek megnézni a bioméhészetemet – szólt terveiről is Simai Krisztián, aki hangsúlyozta: szólni kell a külföldi „mézek” dömpingjéről is. 

– Ez ugyanis elárasztja hazánkat. Láthatjuk, hogy milliós nagyságrendű bírságokat vetnek ki „mézkiszerelő” üzemekre, de ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az energiaválság miatt az uniós mézkiszerelők nem kötöttek le nagy mennyiségű magyar akácmézet. Gyakorlatilag nekünk most marad a házi értékesítés, úgy érezzük, áll a felvásárlás, a magyar mézfelvásárlók annyi mézet vesznek meg, amennyit külföldre el tudnak adni, és nem készleteznek. 

– Bízom benne, hogy ez jövőre sikerül, hiszen sem a háború, sem az energiaválság nem tart örökké. Az biztos, hogy addig méhészetek fognak megszűnni, azt azonban nem tudni, hogy az öt–húsz családdal rendelkező hobbiméhészek, vagy a százas nagyságrendű családokkal dolgozó szakemberek méhészetei mennek tönkre. Én félállásban független biztosításközvetítőként dolgozom, a másik oldalon viszont méhésznek tartom magam, így tudok tartalékolni a mézből, képes vagyok arra, hogy megtartsam a méhcsaládokat, de nyilván a fejlesztéseket visszafogom én is.

Akik nagy bajban vannak, azok a főállású, közepes méretű állománnyal rendelkező méhészek. Attól tartok, hogy ők valószínűleg áron alul adják majd a mézet a túlélés reményében, ezzel pedig gyakorlatilag azoknak a méhészeknek a piacát rombolják le, akik brandet építenek.

– Igazából most a jól dolgozó, tisztességes méhészeknek meg kell küzdeniük a vevőért, akik árérzékenyek, van, akinek háromszáz forint is sokat jelent – sorolta aggodalmasan Simai Krisztián. 

Egy azonban biztos: mézei minőségében ő is bízhat. Például a Kislépték Egyesület által szervezett minapi expón is jelen volt termékeivel, sikerrel.