Még a hegyisárkány is helyet kapott az év élőlényei között

Az év madara

Jócskán benne van már a korban az év madara akció, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület  (MME) 1979-ben indította el, s a szervezet azóta is töretlenül igyekszik bemutatni a természetvédelmi problémákkal érintett fajokat, madárcsoportokat. 2023-ban a barkóscinegére figyelhetünk, a tavaly nyári internetes lakossági szavazáson a legtöbb voksot ez a faj kapta. A barkóscinege Eurázsiai elterjedésű madár, Európa a faj elterjedési területének csak mintegy tizenöt százalékát teszi ki, a hazai állomány 5 400-6 300 pár közé becsülhető. Nem vonul, egész életét a természetes és a mesterséges vizek széles nádas gyékényeseiben tölti.

– Ezekkel a csilingelő hangú, dekoratív madarakkal megyénk nagyobb nádasaiban is „összefuthatunk”, legnagyobb eséllyel olyan helyeken, ahol a nádasokat nem aratják rendszeresen. Egész évben itt tartózkodnak hazánkban – mondta el Pálinkás Csaba.

A Magyar Madártani Egyesület Jász-Nagykun Szolnok Vármegyei helyi csoportjának elnöke hozzátette: sajnos a szárazabbá váló időjárás miatt nem jók a „kilátásaik”.

– Ahogy a túlzott vízparti beruházások – nádasok eltűnése – sem tesznek jót ezen madarak, s persze az összes nádasokhoz kötődő fajnak sem – tette hozzá.

Az év kétéltűje

Az év kétéltűjét/hüllőjét az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya választja meg 2012 óta. 2023-ra a „tócsalakó hegyisárkány” becenevű alpesi gőtét szavazták meg az év kétéltűjévé. A hazánk középhegységeinek hűvös, csapadékos mikroklímájú élőhelyeinek kisebb tavaiban, tócsáiban szigetszerűen előforduló alpesi gőte az egyik legritkább, kevésbé közismert kétéltűnk, szórványos előfordulásának köszönhetően kevesen találkoznak vele. Védett. Általában március végén, április első felében bújik elő telelőhelyéről és szinte azonnal a petézőhelyre vonul, melyeken gyakran a foltos szalamandrával, a pettyes gőtével és a sárgahasú unkával osztozik. Az alpesi gőtét hazánkban legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány, valamint az erdők letermelése veszélyezteti. Fenyegeti továbbá még az elhibázott haltelepítés és a vizek szennyezése is.

Az év lepkéje

Az MME újdonságként indította az év lepkéje akciót, az első lakossági szavazást hazánk egyik legikonikusabb nappali lepkéje, a fecskefarkú pillangó nyerte. A fecskefarkú pillangó világszerte, igen széles körben elterjedt faj, majdnem az egész északi féltekét benépesíti. Hazánkban országszerte előfordul, bár a hegy- és dombvidékeken gyakoribb. Három nemzedéke áprilistól – melegebb években már márciustól – repül egészen szeptemberig.

Az év hala

A Magyar Haltani Társaság által hagyományosan meghirdetett és szilveszter napján lezárult év hala közönségszavazáson a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) kapta a legtöbb szavazatot.

– Az apró termetű, zömök testű, kissé nyújtott, oldalról lapított halat „kutyahalnak” is nevezik. Kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat ugyanis egymástól külön-külön is képes mozgatni – olvasható a társaság honlapján, miért is kapta ezt a nevet. Élőhelyeként, mint ahogyan azt neve is mutatja, a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. A vízszabályozási munkálatokat követően az egykor tömeges állománnyal bíró faj élőhelyének kiterjedése, valamint a faj hazai állományainak mérete jelentősen lecsökkent. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfaj, eszmei értéke példányonként 250 000 forint.

Az év rovara

A Magyar Rovartani Társaság kiírásában a 2023. év rovarát is három jelölt közül lehetett kiválasztani. A jelöltek közös tulajdonsága az életmódjukban rejlik, ugyanis különleges ivadékgondozó statégiákat alkalmaznak. 

– Az utódok összetett viselkedéselemekre épülő védelmezése és táplálása kevésbé jellemző a rovarvilágra, mint sok más állatcsoportra, így ismertetésükkel a rovarok egy meglepő és izgalmas oldalát mutathatjuk be – írták a szakértők a társaság honlapján. 

A három jelölt – a közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo), a homoki hernyóölődarázs (Ammophila sabulosa) és a szmirnai fülbemászó (Forficula smyrnensis) – ezt remekül képviselték. Közülük a közönséges temetőbogár lett az év rovara. A faj főleg Európában és Ázsiában gyakori. Kertek, parkok és elegyes lomberdők lakója, leginkább elhullott kisemlősökön, madarakon fordul elő. Magyarországon mindenhol nagyszámban előfordul.

Az év fája

Az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma 1996 óta választja meg minden évben – 2013 óta nyílt online szavazással – az év fafaját. Legutóbbi alkalommal élénk érdeklődés és viszonylag szoros verseny mellett zajlott a szavazás, a szavazatok értékelése után a vénic-szil (Ulmus laevis) lett 2023-ban az év fafaja. A vénic-szil elsősorban az árterekhez kötődő szilfaj, amelynek élettere a folyószabályozások, az ártéri ligeterdők java részének kiirtása, a megmaradottak egy részének átalakítása miatt lényegesen lecsökkent. Őshonos szileink közül a szilfavészre legkevésbé érzékeny, ennek ellenére visszaszorulása látványos.

– A mostanában jellemző szárazság miatt legyengült szervezetű fák sajnos még fogékonyabbak a betegségre, de a „romboló” emberi gazdálkodás miatt is egyre kevesebb van a szilfákból. Régen az ártéri keményfás ligeteket tölgy-, kőris-, és szilfák alkották, ezek a ligetek mára majdhogynem eltűntek – mondta el érdeklődésünkre Urbán Sándor az év fájával kapcsolatban.

A Jászkun Természetvédelmi Szervezet elnöke szerint a csökkenő tendencia sajnos egyre több növénynél és állatnál megfigyelhető.

– Éppen ezért fontos, hogy az emberek tájékozottak legyenek az élőlényekkel kapcsolatban. Ha valamit nem ismerünk, ne bántsuk, hagyjuk élni, s csodáljuk meg – tette hozzá a természetvédelmi szakember.

Az év vadvirága

2023-ban, kimagasló szavazatkülönbséggel a borzas len érdemelte ki az év vadvirága címet. Ahogyan a szervezők a verseny hivatalos közösségi oldalán beszámoltak, sok szavazat érkezett, s ezek 60 százalékát a borzas len kapta. A növény a száraz gyepek, sztyepprétek, meszes homokpusztagyepek, ritkábban száraz tölgyesek virága.  Mészkedvelő faj. Kelet- és Közép-Európában elterjedt faj, mely kelet felé a Kaukázusig, délen a Kaszpi-tengerig fordul elő. Hazánkban a Tiszántúl kivételével a legtöbb tájon előfordul. Az Északi-Középhegységben és a Duna–Tisza-közén gyakoribb, az ország nyugati részén ritkábbnak mondható. Magyarországon 1993 óta védett.

Az év gombája

Egy igen különleges faj, a disznófülgomba lett a 2023-as év gombája a Magyar Mikológiai Társaság internetes szavazása alapján. A ritka és különleges formájú disznófülgomba igazi kuriózumnak számít erdeinkben. Középhegységi, hegyvidéki elterjedésű faj. Főleg meszes alapkőzetekről, bükk, jegenyefenyő és luc alól jelzik előfordulásait, de hazánkban erősen savanyú talajú bükkösökből ismertek az adatai. Nyáron terem. Feltűnő méretű és különleges színű gomba, mellyel magára vonja az emberek figyelmét.