A Szolnoki Református Egyházközség is megemlékezik a házasság hetéről

A vasárnapi első istentiszteleten délelőtt tíz órakor Szandaszőlősön a Munkácsy Mihály utcai református gyülekezeti házban, délután három órakor pedig – a jelenlegi energiahelyzet miatt a Szolnoki Evangélikus Egyházközség vendégeként – a Verseghy Parkban levő evangélikus templomban hangzik el erről a kérdésről Bárány György segédlelkész szolgálatával református igehirdetés.

Mindkét gyülekezeti alkalmon a református liturgia rendje szerint az ige üzenetének kifejtése jelenti majd az istentisztelet súlypontját, de szintén régi hagyomány szerint most személyes tanúságtételek is szólnak majd a házasságról, mint az emberi élet minőségét meghatározó életformáról. Az igehirdetés elhangzása mellett házaspárok szólnak arról a gyülekezethez, hogy igei alapokon ők miként élik meg házastársi kapcsolatukat egymással, és ennek léte hogyan hat családjukra, környezetekre, életközösségüknek milyen kihatása van számukra a mindennapok gyakorlatában.

Mint köztudott, a református egyház lelkipásztorai szinte kivétel nélkül családi kötelékben élő emberek. Végh Miklóst a szolnoki gyülekezet vezető lelkészét arról kérdeztük, hogy lelkipásztorként miként éli meg a házasságát.

– mondja a lelkipásztor, akinek felesége, Marieke Hollandiából származott Magyarországra, így önként adódik a kérdés, a házasság hogyan képes eltérő életformákat is közös nevezőre hozni.

– A család nagy erőpróbája, amikor eltérő mentalitású emberek kerülnek egymással életközösségbe. Biztos, hogy ez kihívást jelent egy ilyen szoros kapcsolatban, de a legfontosabb, hogy életünk legmélyebb rétegeiben megéljük azonosságunkat. A mi számunkra feleségemmel, Mariekével már az alapoknál van olyan egyezés, ami lehetővé teszi a közös életet – közös keresztyén hitünk, református életfelfogásunk -, és ez erősebb kötelék, mint amilyen különbséget jelentenek a valóban meglévő kulturális különbségeink.

Mindketten hasonló értékeket hordozunk és adunk tovább az utódainknak, s Isten kegyelme, hogy tapasztalatunk szerint ezeket az értékeket a gyermekeink is továbbviszik. Ebben nagy szerepe van a tőlünk kapott mintának, így például a lányaink közül ketten már hozzánk hasonlóan korán házasodtak, és boldog házasságban élnek. Abban, hogy ők ebbe belevágtak, szerepe van annak, hogy tőlünk is azt látták, hogy a házasság nem kalitka, amiből menekülni kell, hanem olyan szeretetszövetség, ami a földi élet különleges ajándéka, és ők ezt vitték tovább.