Karikó Katalin megrendelésére is dolgozott már a túrkevei vesszőfonó

Úgy érzi, sosem tudja abbahagyni. Luka Lajos, túrkevei népművész folyamatosan alkot, keze alatt készülnek a kosarak, vesszőből font bútorok, tárgyak. A közelmúltban különleges kérést teljesített: Karikó Katalintól kapott megrendelést!

R. Á.

Egyik alkotását mutatja a túrkevei mester

Fotó: Mészáros János

– Míg élek, remélek! – mondja nevetve válaszul Luka Lajos, amikor arról beszélgetünk, meddig tervezi űzni a mesterségét. Ahogy a kosárfonó népi iparművész mondja, nemigen lehet ezt abbahagyni, amíg ereje van, biztosan folytatja a munkát. Abból pedig mindig akad bőven.

Ottjártunkkor is zajlik a munka a túrkevei műhelyben, az elismert népművész nemcsak maga hajtogatja a vesszőket, ezúttal tanítványai is akadnak.

– Elvállaltam a kosárfonó szakkör „vezetését”, bár bevallom, már nem nagyon szeretek ilyet csinálni. De most, mivel helyi fiatalokat „taníthatok”, belevágtam – mondja.

Természetesen a saját alkotások is sokasodnak a műhelyben, melyek aztán egy egész raktárt töltenek meg. Persze nem sokáig, mert, ahogy Lajos bácsi meséli, ha valaki „betéved” hozzá, biztosan talál valami neki tetsző darabot.

Tavaly év végén volt egy kiállításom Budapesten a Hagyományok házában, egy egész bababútor garnitúrát mutattam be ott. Hazahoztam, de felvittem a fenti szobába, mert tartok tőle, valaki el akarná vinni. Jártam már így. A fiamnak készítettem egy szettet, jött egy vendég és elvitte azt

– meséli Lajos bácsi mosolyogva.

Mint mondja, egyébként az utóbbi időben főleg bútorokat készít. Egy karosszéket nagyjából öt kilónyi vesszőből két és fél nap alatt készít el. Az alapanyagot Békés vármegyéből szerzi be, illetve Lengyelországból hozatja.

Persze vannak kisebb megrendelései is, de ő minden kérésnek szívesen tesz eleget. Főleg, ha különleges a megrendelője.

– Tavaly egy kisújszállási rendezvényen találkoztam Karikó Katalinnal és a testvérével. Elérhetőséget cseréltünk, és egyszer csak egy megrendelés érkezett tőlük. Madáretetőt szerettek volna. Hát én nem is egyet készítettem számukra, minden darab nagyon tetszett nekik – meséli a népművész, aki hozzáteszi: nagyon kedves emberként ismerte meg őket, s úgy váltak el, hogy még találkoznak. Úgy tűnik, lesz még részükről megbízás.

Lajos bácsi tehát egy percre sem unatkozik. Mint mondjam, ez az élete, nem is tudná abbahagyni a mesterséget. Egyetlen bánata van, mégpedig, hogy kevés a fiatal, aki érdeklődik a vesszőfonás iránt, pedig jó lenne, mondja, ha lenne utánpótlás, és nem halna ki ez a szép mesterség...