A Himalájától a RISZI-ig – „feljutott a csúcsra” a szolnoki falmászósport atyja

A Verseghy Ferenc Gimnázium matematika-fizika szakos tanára, Lapu Béla harminc éven át működtette a RISZI DSE hegy- és falmászó szakosztályát. Érdemei elismeréseként nemrég átvehette Szolnok rangos elismerését, a Kővári Tamás-díjat – ennek apropóján beszélgettünk a sportemberrel.

Mészáros Géza

Lapu Béla még februárban vehetett át Kővári Tamás-díjat, amit Fekete Tibor, a Coop Szolnok elnök-vezérigazgatója adott át neki

Fotó: Mészáros János

– Először is nagyon köszönöm, nagy megtiszteltetés számomra ez a sportdíj – szögezte le elöljáróban Lapu Béla. Akiről egy időben sokan azt gondolták, hogy testnevelő tanár, mivel nevét város-, sőt, vármegyehatáron innen és túl is a Ruhaipari Szakközépiskola Diáksport Egyesülete (RISZI DSE) falmászó-szakosztályának vezetőjeként és edzőjeként ismerték. Miért is? – Még javában főiskolás voltam, amikor megismerkedtem a sziklamászással. Nem dicsekvésként, mint inkább büszkeségként és önbecsülésként említem, hogy volt szerencsém eléggé magasra jutni ebben az extrém sportágban – mesélte Lapu Béla.

A mátrai és magas-tátrai mászásai, majd az Alpok legmagasabb négyezres csúcsainak, a Mont Blanc-nak és a Monte Rosának a meghódítása mellett tagja volt egy Himalája-expedíciónak is, mely a 7074 méter magas Tirsulit és mellékcsúcsát tűzte ki célul.

– Fekete László barátom nógatására jelentkeztem a RISZI hirdetésére, amely szaktanárt keresett 1989-ben. Felvettek, és ott hozott össze a sors az örökös közösségépítő kollégámmal, Fodor Gyula testnevelő tanárral. Az iskolavezetés támogatásával 91-ben, vele együtt adtunk be egy sikeres pályázatot mászófal-építésre, ezáltal a rá következő évtől az Áchim úti iskola tornacsarnokában másztak és lógtak diákok az országos versenyek résztvevőjeként.

Akkortájt a RISZI hét és fél méter magas, százhatvan négyzetméteres mászófala majdhogynem egyedülállónak számított országosan. Ma már olyan falmászó centrumok léteznek idehaza, melyek akár huszonnégy méter belmagasságúak és kialakításukban is komplexebbek, modernebbek.

– De a RISZI mászófala áll még, és előszeretettel fogadja a mászás szerelmeseit. Egy statikus barátom azt állítja, hogy az iskola épületét könnyebb lesz lebontani, mint a mászófalat, mert az annyira masszív alapokon nyugszik – mondja a friss Kővári Tamás-díjas sportember-pedagógus, aki idő közben középfokú edzői képesítést is szerzett.

Lapu Bélától azt is megtudtuk, hogy a falmászást nem csupán azok vágyják, akik az adrenalinszint-emelkedést szeretik. Szakemberek szerint a falmászás egyfajta rekreációs gyógytornával is vetekszik. Ortopéd szakorvosok ajánlják a gerincferdüléssel, mozgáskoordinációs zavarokkal, különböző helytelen testtartással élő pácienseiknek, nyilván nem a legidősebb korosztály részére – állítja.

Egyéb nyavalyáim miatt sziklákat és nagyobb falakat jómagam már nem mászok. Viszont a szakszövetség munkájába felkérésre belefolyok, valamint a RISZI-ben zajló foglalkozásokat is követem, ahol tehetséges szakemberek kezébe került a sportág, amely kvázi önjáróvá vált az utóbbi években. Szolnokon még él a falmászás!

– vélekedett beszélgetésünk végén Lapu Béla, kinek nevével, és persze Fodor Gyuláéval ez az extrémsport meghonosodott a városban.