Nem érzi szélmalomharcnak a munkáját a mezőtúri asztalosmester

Csodálatos faillat járja át Szilágyi Mihály mezőtúri asztalosmester műhelyét. Aki belép, a megmunkálatlan deszkák mellett próbadarabokat és már késznek nyilvánított famunkákat láthat a mezőtúri kisüzemben. Valamikor bútorok, nyílászárók és számos termék készült ott, manapság „már csak” a kedvtelésének hódol ott a mester.

– Több évtizedig működött itt az üzemem, ahol kollégáimmal rengeteg dolgot állítottunk elő. Amikor nyugdíjas lettem, eladtam, de maradt egy kis műhelyem az üzemben, itt tevékenykedem manapság – foglalta össze röviden Szilágyi Mihály, akinek ennél jóval gazdagabb az életútja. Ahogy meséli, 1961-ben kezdett asztaloskodni, 1964-ben tette le a szakmunkás vizsgát, majd négy év múlva a mestervizsgát is megszerezte. 

– Dolgozni kezdtem, Budapesten, aztán hazajöttem Mezőtúrra, kisiparos lettem majd kft-t alapítottam, amit huszonöt évig működtettem. Nyugdíj után is dolgoztam még, de sajnos egyre kisebb volt kereslet a fából készült dolgokra, azokat sajnos kiszorította a műanyag. Így eljött az idő, hogy már csak hobbiból tevékenykedjek – mesélte Mihály.

– A második darab volt az, amit felajánlottam az önkormányzatnak. A fiam ötlete volt, nekem is tetszett az elképzelés, felvettem a kapcsolatot Kovács Mihály képviselővel, aki segített az ügyintézésben. Ma már a polgármesteri hivatal első emeletét díszíti a makett, ami egyébként működik is. Azóta már készültek újabb darabok, kisebbek is. Érdekes módon, a kicsikkel több bajom volt, mint a nagyokkal – mesélte mosolyogva.

Közben meg is mutatja az elkészült darabokat, a vízimalmok mellett kisvonatok sorakoznak, sőt lovas akadályok is készültek már keze által. Újabban pedig szélmalmokkal kísérletezik. 

– Kedves barátom, Virágh László festőművész szokott a makettek festésében segíteni. A múltkoriban azt mondja nekem, hogy az Alföldre jobban illenek a szélmalmok, készítsek azt. Milyen igaza van, gondoltam, ezért el is készítettem az első darabot. Újrakezdtem párszor, de elkészült – mondta el, miközben meg is mutatta a mintadarabot a műhely melletti kertben. 

– mesélte nevetve, hozzátéve: a szélmalom beüzemelése is komoly tervezést igényelt.

Így tevékenykedik tehát Szilágyi Mihály, akinek még vannak tervei. Folyamatosan tökéletesíteni kell a malmokat, s persze egyéb tárgyak bővíthetik a repertoárt. A faanyagot helyben szerzi be, fenyőt használ a darabokhoz. Egy másfél méteres szélmalomhoz nagyjából egyharmad köbméter faanyagra volt szüksége és mintegy száz munkaórát tett bele a mester. 

– mondta végül Szilágyi Mihály.