2023.08.18. 19:55
Szívszorító harcáról mesélt a karcagi gitáros: a zene tartotta életben a bénulással járó sztrók után
Tíz éve kapott sztrókot, de ma már újra gitározik, bár kemény évek vannak Marosvölgyi Csaba, a karcagi Senor zenekar basszusgitárosa mögött. A szeretet, a kitartás és örömzenélés mellett az együttes tagjai álltak mellette a bajban, és ez adott neki erőt az újrakezdéshez. Vele, valamint Perge Tibor énekessel és Perge Adrián billentyűssel beszélgettünk a zene éltető erejéről.
Marosvölgyi Csabának a rajongók tapsa, szeretete ad erőt neki, hogy újra és újra képes legyen megvívni a mindennapok harcait
Fotó: Daróczi Erzsébet
– A nyolcvanas évek közepe óta több generáció nőtt fel dalainkon. Azután 2011-ben újjáalakultunk, azóta sokat koncertezünk – kezdte történetüket Perge Tibor, aki számára fiával, Adriánnal egy színpadon állni csodálatos érzés, örömmel látja, milyen szépen alakul billentyűs karrierje. Gitárosukért, Marosvölgyi Csabáért azonban sokat aggódott az elmúlt tíz esztendőben...
Én 2012 nyarán csatlakoztam a zenekarhoz, akkor Szolnokon dolgoztam és zenéltem. Amikor a Senor szünetelt, a dalaikat tovább játszottam, mert szövegeik annyira megérintik a lelket, hogy nem akartam, hogy a feledés homályába vesszenek
– mesélte Csaba, aki azonnal jött, amikor Perge Tibor kereste, hogy szükség lenne rá.
– Akkor a Szolnoki Szigligeti Színháznak voltam bedolgozó díszletezője, szobrásza, asztalosa, kárpitosa, az országban pedig sóbarlangokat építettem, de a Fábry Show-nak és a Megasztárnak is csináltam díszleteket. A Senornak jól ment, egymás után írtuk és vettük fel a dalokat, köztük a sajátomat. A Remény felvétele után még Hajdúszoboszlón volt egy szuper koncertünk, másnap, 2013. február 24-én, Mátyás napon azonban sztrókot kaptam, és lebénultam. Amikor felébredtem, nyugtattam a többieket, három hét múlva újra együtt zenélünk – idézte fel a megrázó emlékeket Csaba.
– Mi azonban tudtuk, hogy ennél sokkal nagyobb a baj, de persze biztattuk – vette át a szót Adrián, aki a napokban megtalálta ezt a bizonyos említett felvételt, és kirakta az együttes közösségi oldalára. A zenekart akkor ismerős gitárosok segítették ki a fellépéseken. Utólag visszagondolva a sztróknak lehettek előzményei Csabánál, a szoboszlói koncerten ugyanis arra panaszkodott, hogy megrázta az erősítő és zsibbad keze, bokája – tette hozzá Perge Adrián.
Mindent leellenőriztünk, semmi gond nem volt a technikával. Amikor aztán visszatapsoltak bennünket, már úgy érezte, hogy szétszakad a feje, annyira hangos a zene. Ahogy a gitárokkal a vállán hazaért Szolnokra, az ajtóban összeesett, jobb oldala nagy felületen lebénult
– idézte fel Adrián.
– Az akkori párom, Edit rengeteget tett a gyógyulásomért, ápolt, tornáztatott, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon lassan javultam, türelmetlen voltam, mindenáron zenélni akartam, de nem tudtam. Vettem a fiamnak, Hunornak egy szóló- és basszusgitárt, őt tanítottam, ez tartott életben – mesélt arról a nehéz időszakról Marosvölgyi Csaba.
A beszélgetés során még csak alig érintettük a zene témakörét, de már a szeme is ragyogott. Hozta is Tibor gitárját, és már játszott is rajta. Mivel jobb kezét ma sem tudja használni, megtanult bal kézzel írni, kocsit indítani és gitározni. Két éve kezdett el próbákra, koncertekre járni, fél éves kemény munkával jutott arra a szintre, hogy ma a zenekar basszusgitárosa.
Fotó: Daróczi Erzsébet
Magyarországon ő az egyetlen gitáros, aki csak bal kézzel játszik, mert a pengető kiesik a jobb kezéből.
A zene azonban boldogsággal tölti meg az életét, és ahogy egyik dalában is írta, a remény élteti. Zenész ismerőse, Ács Sándor révén egy autószalonban dolgozhat. Lassan kezdik újra megtalálni a díszletmunkák, nemrég az Új Színháznak dolgozott, de épít sóbarlangokat, és persze zenél, amennyit csak tud. A koncerteken a rajongók tapsa, szeretete ad erőt neki, hogy újra és újra képes legyen megvívni a mindennapok harcait...
