Gazdálkodástól a birkafőzésig: apáról fiúra száll náluk a tudás

– Világéletemben a mezőgazdaságban dolgoztam – mondta a hetvenhárom éves nagyapa. Míg volt téesz, addig ott, utána pedig 1996-tól maszek lettem, ma is családi gazdálkodóként dolgozom. Nagyon szeretem csinálni, bár az időjárás nagyon sok bosszúságot, terméskiesést okoz, de a következő év talán jobb lesz, ebben reménykedik az ember ilyenkor – summázta a legidősebb Kun József. 

– Én is ebbe csöppentem bele, de nem bánom, mert szeretem. Míg édesapám a téeszben, majd a maga kárán tanulta meg a gazdálkodást, én már iskolai keretek között – vette át a szót ifj. Kun József. 

– Mezőgazdasági gépészként végeztem Kenderesen, majd az érettségi után a technikusit is letettem. A testvérem, Ternovánné Kun Erzsébet is agrárvégzettségű, a NAK falugazdásza. Férje szintén gazdálkodó, és a gyerekeik is ebbe nőnek bele, ahogy az én nagyobbik fiam is. A kisebbik pedig a kézilabdában remekel. A két család kétszázötven hektáron gazdálkodik. Mi szarvasmarhát, juhot és sertést is tartunk, a bázisunk Magyarkán van. A tejből édesanyám túrót, tejfölt készít, amit értékesítünk. Az idei évünk elfogadható, mert vannak öntözhető területeink. Jövőre szeretnénk újabb öntözőberendezésekre pályázni – sorolta ifj. Kun József. 

– Nekem sem volt muszáj gépésznek menni – vette át a szót édesapjától a legifjabb József, Kun József Gergely. – Ezt én választottam, kiskorom óta ott szerelgettem papa mellett. Jelenleg az Alföldi ASZC Kenderesi Mezőgazdasági Technikum Szakképző Iskola és Kollégium végzőse vagyok. Szeretnék technikusi vizsgát tenni és továbbtanulni. A most kapott ösztöndíjnak nagyon örülök, és köszönöm szépen, hogy méltónak találtak rá. Ez is segíti terveim megvalósítását – árulta el a tizennyolc éves fiatalember, aki a fakanalat is jól forgatja. Nem véletlenül! 

– A birkafőzés tudománya nálunk apáról fiúra jár – mondta a nagyapa, aki kiskorában oda vette maga mellé fiát, majd unokáit, hogy átadja nekik főzési tudományát. – Nem vallottam még velük szégyent sehol, a fiam huszon­éve, Józsika tizenhárom éves kora óta önállóan főzi a birkát, ami az ünnepi asztalról nem hiányzik nálunk sosem. Sikerrel ott vagyunk a karcagi birkafőzőn, de a Hortobágyon, Kaposváron is főzünk, a gazdakörnek Hubai Imre Csaba felkérésére Kenderesen, Tiszafüreden, Szolnokon, Nagykörűben is. A legfinomabb alternatíva itthon a birka mellett a mama kakaspörköltje – fűzte hozzá mosolyogva. 

– Természetes, hogy a kezdetektől részt veszünk a Magyarok Kenyere programban, ezzel segítve a rászorulókon. A Kun és a Ternován család évi tíz mázsa búzát ajánl fel. Ezért az önkéntes segítségért a napokban édesapám elismerő oklevelet, én bronzplasztikát, a fiam pedig ösztöndíjat kapott tanulmányi eredménye alapján. Így nekünk már megvan a karácsonyi ajándékunk, bár nem ezért csináljuk – zárta a beszélgetést ifj. Kun József.