Kalandos úton került vissza eredeti tulajdonosához a talált bankkártya Szolnokon

„Így is lehet használni a talált bankkártyát… vagy csak így lenne szabad???” – kezdte levelét Molnár Attila, aki nemrégiben a szolnoki piacon hagyta el a pénztárcáját. Hozzátette: nem az elhagyás körülményei érdekesek, hanem inkább az, ahogy visszakerült hozzá.

– Miután a piacról elindultam hazafelé, betértem egy benzinkútra tankolni, mikor megálltam akkor vettem észre, hogy a pénztárcám hiányzik. Beugrott, hogy a piacon hagyhattam a kereskedői asztalon. Azonnal visszaindultam, a legközelebbi asztalhoz mentem, egy idős hölgy árult ott, megkérdeztem, tud-e valamit. Ő azt mondta, mintha valaki megtalálta volna, de azt javasolta, menjek a piaci irodába, ott szokták leadni a talált tárgyakat – mesélte.

Mielőtt az irodába belépett volna, megszólalt a telefonja.

– Bemutatkoztam. A telefonáló megkérdezte, hogy Molnár Attilával beszél-e? Mondtam, igen, és visszakérdeztem, csak nem ön találta meg a pénztárcámat? A válasz: DE! Én vagyok, ha vissza akarja kapni, jöjjön az Ady Endre úti cipész boltba! Pár perc múlva ott voltam, bemutatkoztunk egymásnak, így ismertem meg Magera Zoltánt – emlékezett vissza a történtekre.

Folytatta: Zoltán elmondásából kiderült, hogy a vállakozói kártyámat kivette a tárcából, megnézte a cégnevet, kikereste az interneten a nyilvántartásból, megnézte a telefonos elérhetőséget és így talált rám.

– Semmit nem fogadott el, ő viszont adott egy örök élményt – írta hálával a szavaiban Molnár Attila.