Orbán Viktor is megajándékozta születésnapján a 90 éves karcagi szakácsnőt

Marika néni igazi jó humorú, vidám asszony, akit bár megviselt az élet és egészsége is megrendült kissé az utóbbi időben, de szeretett családja jelenléte erőt ad neki a mindennapokhoz. Hajdú Istvánné dolgozott a vendéglátóiparban, üzemi konyhán és a Villogóban szakácsként.

– Fiatal koromban mentem férjhez, nagyon szerelmesek voltunk a férjemmel, amikor összekerültünk – kezdte Marika néni. – A szülei a Sáfránylógerben voltak lóger-csőszök, mert a terményt, takarmányt, szénát, szalmát oda hordták be a gazdák, azt őrizték. Mi hárman voltunk testvérek, már nem él rajtam kívül senki. Férjemék hatan voltak, de már ott sem él senki. Hatalmas nagy lagzink volt, az asztal tetején táncoltunk 1955 februárjában. Mulatni mindig szerettünk, ha letelt a munka, mentünk bálozni, nagy társaságba jártunk. Sajnos a Papa 1995-ben elment, negyven évig voltunk együtt nagy szeretetben, boldogságban. Ma is hiányzik. Két gyermekünk született István és Marika. Sajnos férjem után három éve fiam is elveszítettem, akkor úgy éreztem, kettétört az életem, de a lányom és az unokák tartják bennem a lelket – mondta elérzékenyülve.

– A fiamnak két gyermeke van Zsolt és Szabolcs, lányomnak három: Mária, András és Norbert. A két dédunokám az egyéves Luca és az ötéves András bearanyozzák a napjaim. Szakácsként nagyon szerettem finomakat főzni, de sütni még jobban szeretek. A születésnapomra is többféle finomságot készítettem – árulja el Marika néni, aki számára emlékezetesek azok az évek, amikor a kubikosoknak főzött a Villogónál, a szivattyútelepnél dolgozóknak, hiszen nekik laktató ételre volt szükségük a kemény fizikai munkához. 

A Rózsabokor étteremben már menüt kellett készíteni, ott változatosabb volt a napi munkája. Otthon sok mindent elkészített, szerette, ha finomakat esznek gyermekei, férje. Az unokáknak elmondása szerint a krumplis pogácsája a kedvence. 

S hogy telnek napjai? 

Munkával, bár kicsit nehezebben mozog már, mint húsz évvel ezelőtt, akkor még a kertben mindent megtermelt, de a virágokat ma is gondozza. Lányáék vállalkozásában ha kell ma is kiszolgál, bár ujjai rakoncátlankodnak, így csokrot, koszorút már nem köt, de fejben hamarabb összeadja a fizetendőt, mint gépen az alkalmazott. 

Pár éve még heti két alkalommal piacozott is a virágokkal, kedvence nincs, egyetlen kitétele van: élő legyen, a művirágot ki nem állhatja, még a temetőbe sem. A szegfűvel volt a legkönnyebb dolgoznia, de nem fogott ki rajta egy megrendelés sem. 

Az éjszakák ma már hosszúak, rossz alvó lett, sokat fájnak az ízületei, keze, lába, de humorral mindent megold. Marika néni memóriája, fantasztikus, nagyon jól emlékszik a régmúlt időkre, születésnapi köszöntőjén is csak úgy sorolta a vele történteket.

– mesélte Marika néni.