Értékes műalkotások lettek a Bori átalakításának áldozatai

Az egykor a Ságvári körút 11–14. szám alatti címen álló háznak mára nemcsak a funkciója, hanem a külseje is jelentősen megváltozott. A privatizációt követően a megye első művelődési központjának tekintett házat jelentősen átépítették, mára csak tömegében őrzi egykori arculatát.

Eredetileg egy földszintes ház szolgált itt művelődési központként, amit az ötvenes években Krén Ferenc okleveles építésznek a megyei levéltárban őrzött tervei alapján bővítettek mai méretére.

Az 1956. március 28-án kelt és VI. 15-én jóváhagyott terv szerint ekkor az utcai frontra emeletet húztak, s az épületet egy jókora, színielőadások rendezésére is alkalmas, négyszáz fős tanácsteremmel, ahhoz vezető előcsarnokkal, kis tanácsteremmel, könyvtárral, kiszolgálóhelyiségekkel, dohányzóval, ruhatárral, a légfűtéshez szolgáló kazánnal, széntárolóval egészítették ki.

Az építkezéshez több ingatlant is kisajátítottak, így az Óvoda u. 3. szám alatti lakóépületet és egy tanácsi tulajdonban levő raktárt is.

A fennmaradt iratok szerint érdekes módon két Rigó Ferenc nevű tulajdonost is kárpótoltak az ingatlanáért, közülük az egyiket szolnoki, a másikat karcagi lakosként írják. Lakott itt még egy Kolbert Károly nevű lakó is, akinek kiköltözése fejében egy állami tulajdonú öröklakást biztosítottak.

A székház méretéhez képest nem tűnt igazán nyomasztó tömegűnek. Különösen az Óvoda utcai homlokzatát sikerült szerencsésen megoldani a tervezőjének. Ablak- és ajtókeretei, díszei, illetve terasza szerencsésen oldották képét.

Az oldalsó homlokzat lábazatát szabálytalan formájú tavertino, vagyis édesvízi mészkő díszítéssel látták el, illetve egy oszlopon nagy méretű kovácsoltvas lámpa állt a főbejárat mellett.

Az utcai oldal homlokzatán különböző mesterségek jelképei sorakoztak, az Óvoda utcai főbejárat fölött pedig Andrássy Kurta János 1958-ban készült Táncolók című, közel tíz négyzetméteres mészkő domborműve ékeskedett.

Sajnos mind a szakmai jelképek, mind az értékes dombormű az átalakítás áldozatai lettek. Az utóbbi művészi értéke miatt és alkotója nem mindennapi élete miatt is több kíméletet érdemelt volna.

„A mi fennmaradásunk záloga: a népből sarjadó kultúránk”

Andrássy Kurta János szobrászművész 1911-ben született és 2008-ban hunyt el. Korán árvaságra jutott, először lelencházba került, majd nevelőszülők fogadták örökbe. 1931-től tanult a Képzőművészeti Főiskolán, a háború vége kis híján kettétörte a pályáját.

Koholt vádak alapján majdnem halálra ítélték, közel tíz évre kiszorult a művészeti életből. Legalább ötven köztéri szobra áll az országban, szolnoki megsemmisült műve egyetlen itteni alkotása volt.

A régi Boriban rengeteg koncertet rendeztek meg az épület utolsó éveiben, erre és a szolnoki közönségre pedig az ott fellépő bandák is emlékeznek.