Hiánypótló alkotás készült az eltitkolt kényszermunka-táborok életéről

Sok tekintetben is történelmet „ír” az Örök tél című magyar film.

Egyrészt a második világháború alatt és után a szovjetek által a gulag- és gupvi-munkatáborokba csak Magyarországról elhurcolt többszázezer vegyes nemzetiségű ember drámáját jeleníti meg, a túlélők által elbeszélt megtörtént események alapján.

Másrészt erről a korszakról és a malekij robot intézményének pokláról hazai nagyjátékfilm ezidáig nem készült. Hiánypótló alkotás, olyan lágerfilm, amely nem a zsidó-vészkorszakról, hanem magyar-, német (sváb)-, ruszin, cigány- és egyéb nemzetiségű holokausztról, a Magyarországról elhurcolt emberek kálváriájáról szól.

Épp egy évvel ezelőtt a kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2017. február 25-én zárult a Gulag-emlékév, ez a film is a nemzeti emlékezetet erősíti mostantól.

Az Örök tél története 1944 decemberében kezdődik, amikor szovjet katonák egy dél-dunántúli sváb faluból elhurcolják a munkaképes nőket „egy kis munkára”, három hét kukoricatörésre.

Irén (Gera Marina), aki férjét várja haza a frontról, abban a tudatban válik el kislányától és szüleitől, hogy hamarosan újra találkoznak. Ám a megszállók marhavagonokban egy szovjet munkatáborba szállítják a nőket, ahol embertelen körülmények között a helyi szénbányában kell kényszermunkát végezniük.

Irén itt találkozik egy Rajmunddal (Csányi Sándor), aki megtanítja neki, hogyan lehet a poklot túlélni. A két családos ember között tábori szerelem szövődik, a film vége mégis mindenki számára egy életre szóló tragédia.

– Havasi János „Lánykák, az idő eljárt” című novellája alapján írtam a forgatókönyvet – beszélt a film előzményeiről Köbli Norbert.

– Már jó ideje porosodott a kötet a fiókomban, s ezt vettem elő, amikor a Gulag-emlékbizottságnak egy nagyjátékfilmre volt szüksége. Ez a film a családomnak is egyfajta főhajtás, amelynek néhány tagja szintén érintett a malenkij robotban.

– Nagyapám például sosem ült le velünk egy asztalhoz, amikor ebédeltünk. Összelopkodott a konyhából különböző ennivalókat, aztán a portán elbújt valahová, s így evett. Mi, fiatalok, persze furcsáltuk, s csak később értettük meg, mennyit is szenvedhetett.

– Sok más mellett neki az ebédidőben erre robotizálták be az agyát a lágerben. Amikor az ’50-es években hazatért, semmiről sem akart beszélni. Tulajdonképpen ezt a poklot csak néhány éve kutatják és tárják nyilvánosság elé.

– Ez a magyarok és a magyarországi nemzetiségiek kálváriája. Azoké az embereké, akiket jóvátétel miatt raboltak el a szovjetek, s hurcolták el lakóhelyüktől kétezer kilométerre, kényszermunkára.

– Hogyne emlékeznék Szolnokra és a Verseghy gimnáziumra – mondta ezt már Szász Attila, aki a padsorokban ülő egykori tanárait is külön köszöntötte. Majd a filmjére terelte a szót:

– Mindössze 28 nap állt rendelkezésünkre, hogy minden jelenetet felvegyünk. Nem tablószerűen szerettük volna megmutatni a korabeli eseményeket, hanem személyes történetet mesélünk el egy családjától elragadt nőről.

– A fóti barakktáboron kívül a szentendrei Skanzenben, a szlovák hegyekben, Lovasberényben és egy felsőpetényi bányában forgattunk. Mindenki kimerült, főleg a nők, hiszen a filmbéli történet az ő szenvedéseiket mutatja be – magyarozta Szász Attila.

– Klausztrofóbiám van, nem bírom a mélységet és a bezártságot. Erre mit ad Isten, ezer méter mélyen egy bányában rámomlik a szén – sztorizgatott a forgatásról korunk Jávor Pálja, Csányi Sándor is.

– De nem is az én megpróbáltatásom volt kínzó, hanem a hóban, mínuszokban naphosszat fagyoskodó lányszereplőknek. S ha jól belegondolunk, akkor mindazoknak, akik a valóságban élték át e szörnyűséget...

A Verseghy Ferenc Gimnázium 12. d osztályának történelem fakultációs csoportja második helyezést ért el az Örök tél forgatóstábja, a Gulag Emlékbizottság és az Emberi Erőforrások Minisztériuma által közösen kiírt országos pályázatán.

A kiírók „Az elfeledett Gupvi-táborok világa” címmel háromfordulós országos történelmi vetélkedőt indítottak. A sikeres pályázatot benyújtók egyik nyereménye, hogy még a február 25-i, a Duna Televízió által 21 órától vetített filmpremier előtt megtekinthették az alkotást, s beszélgethetnek az alkotókkal.

Baráth Márta felkészítő tanár történelem faktos csoportja hétfőn „vette át” a nyereményét. A film rendezője az egykori verseghys diák, Szász Attila, akinek ugyancsak Baráth Márta tanította a történelmet.