Soha nem készült politikusnak, mindig az óceánok hívták Horthy Miklóst

Száz évvel tengerünk elvesztése után szokatlan, miért tekinthette egy alföldi ember hivatásának a hajózást. Bár a Monarchia főleg szárazföldi hatalomnak számított, Európa ötödik legnagyobb hadiflottája védelmében közel négyszáz kereskedelmi hajónk szelte a tengereket.

A kiegyezés után ráadásul folyamatosan nőtt a hajókon szolgáló magyarok száma, s több mint tíz tengernagy nyugszik a történelmi Magyarország földjében. Így érthetőbb, hogy egy kálvinista köznemes fiát is rabul ejthette a tenger horizontja. Ő maga írta: „Szeretetem és lelkesedésem e pálya iránt sohasem szűnt meg”.

Nem volt egyszerű dolga. Szülei ellenállása mellett, akik a flottánál balesetben már elvesztették egyik fiukat, a tengerészkiképzés kemény követelményeinek is meg kellett felelnie. Évfolyamának több mint hatszáz jelentkezőjéből negyvenkettő ment át a felvételin, s végül csak huszonhétből lett kadét.

Az állóképességet egy sajátos találmány, a téli és nyári flotta alakította ki a tengerészekben. A nyári flotta a modern egységekből állt, de télen elavult vitorlásokon és gőzösökön szolgálva készültek fel a tenger megpróbáltatásaira.

Mindez világszínvonalú elméleti képzéssel párosult. Egy növendéknek közel negyvenféle, katonai, hajózási, matematikai, földrajzi, történelmi, nyelvi, diplomáciai, de akár orvosi, jogi, zenei, társasági tárgyban is kellett képeznie magát. Ezt a világkörüli utak emberformáló élményei is kiegészítették.

Tudásuk jóval sokrétűbb volt szárazföldi kollégáikénál. Mind tisztelői, mind ellenfelei véleménye megegyezett abban, hogy az iskolán Horthy Miklós nem túlzottan jeleskedett az elméleti tudományokban.

Ugyanakkor felettesei kiemelték rendkívüli gyakorlati érzékét, sikeres problémamegoldó képességét, diplomáciai rátermettségét. Az utóbbinak is köszönhette az államigazgatás titkaiba betekintést adó ötéves szárnysegédi szolgálatát az uralkodó mellett, melynek tapasztalatait kormányzóként is felhasználta. Később a háború során vezetési képességei juttatták el a flottaparancsnoki tisztig.

A briteket példaképnek tekintő haditengerészet szűkös eszközei miatt a kiképzés minőségével igyekezett lépést tartani a tengeri hatalmakkal. Vezérelve a legnagyobb admirálisáról, Wilhelm von Tegetthoffról elnevezett hagyomány volt.

Ő úgy győzte le az 1860-as években a nagy technikai és számbeli fölényben levő olaszokat és késztette visszavonulásra a dán flottát, hogy modern páncélosaik ellen jobb híján láncokkal és vasúti sínekkel megerősített fahajókkal, elavult ágyúkkal vívott közelharcban vívta ki a győzelmet.

Ez a szellem jellemezte mindvégig haditengerészetünket és Horthy sorhajókapitány is hasonlóképpen aratta 1917. május 15-én legnagyobb diadalát Otrantónál. Egy rendezvényen, ahol Horthy Istvánné volt a díszvendég, többünknek feltűnt az öltözékét díszítő ékszer.

Aranyba foglalt ujjpercnyi szögletes vasdarabot viselt brossként. Érdeklődésünket látva közölte, hogy egyike azoknak a repeszeknek, melyeket apósából operáltak ki az otrantói csata után. Horthy az összecsapást és számtalan műtétet követően három hónapig nyomta az ágyat, míg szolgálatba állhatott.

Szívesen emlegetik, hogy Horthy nem beszélte jól anyanyelvét. Tény, hogy élete jó részét idegenben töltötte, és sok nyelvet használt. A magyar mellett németül, franciául, olaszul és horvátul tudott.

Az angolt a Polában időző James Joyce ír-angol írótól tanulta, aki cserébe néhány, műveiben is előforduló magyar káromkodást sajátított el tőle. Írásban, hang- és filmfelvételei tanúsága szerint jól fogalmazott anyanyelvén, bár szavainak kétségkívül volt valami különös zöngéje.

A kormányzót személyesen ismerő Petneházy Zalán folyamőr törzskapitánytól hallottam, hogy ez egy, a kiképzés során szerzett állkapocstörés következménye volt, aminek nyomát élete végéig viselte.

Nevét ma is összemossák a cattarói matrózlázadás leverésével, amihez nem volt semmi köze. Azokban a napokban sorhajókapitányi, vagyis ezredesi rangban a Prinz Eugen csatahajó parancsnoka volt és hatásköre nem terjedt túl saját hajóján.

Ott ellenben elég egyéni módon vetett véget a lázadásnak. Úgy vágta szájon a leghangosabb matrózt, hogy az a lépcsőről a fedélzetre zuhant, majd a magyar legénységgel megszállta a hajó létfontosságú pontjait és így végig kézben tartotta az eseményeket.

Későbbi pályája során is kedvelte az efféle egyszerűsített közigazgatást. Például a március tizenötödikei ünnepséget megzavaró nyilasok közt is hasonló módon tett rendet az Operaházban.

Mire a páholyából dühödten kirontó kormányzót utolérték testőrei, egy hungaristát már a padlóról kellett felszedni. Érdekes módon Cattarót nem csak a kommunisták varrták a nyakába, így szerepel a háború előtt megjelent Új Idők Lexikona Horthy címszava alatt is.

Tengerészpályája egyetlen igazi kudarca a nekünk különösen kedves Szent István csatahajó pusztulásával járó kétségbeesett vállalkozás volt. Horthy többek között a háborúba belefásult legénység felrázásának szándékával indított általános támadást az Adria földközi-tengeri kijáratát elzáró Antant-blokád ellen.

Ekkor nagy kockázatot vállalva, bevetette a többi tengeri hatalom által is főleg elrettentő szándékkal őrizgetett nagy csatahajókat is. Mivel azok legénysége szinte az egész háború alatt tétlenül töltötte napjait, általános fásultságuk is közrejátszott abban, hogy Luigi Rizzo olasz korvettkapitány bravúros vállalkozással egy torpedóvető csónakról két torpedóval végzetes találatot ért el a hajóóriáson.

A támadás napja, június tizedike ma az olasz flotta napja. A külföldi tengerészeti szakirodalom soha nem hibáztatta Horthyt a tragédia miatt, ennek vádja legfeljebb csak propagandaszintem jelenik meg időnként.

Horthy Miklós altengernagy hosszú élete során valójában két teljes, látszólag egymástól független pályát futott be. De abban, hogy ő került a háború után talpra álló ország államfői székébe, tengerészmúltjának is volt szerepe.

Háborús tetteiből fakadó vitathatatlan tekintélye mellett távoli szolgálata miatt fölötte állt az egymással szemben álló hazai érdekcsoportoknak, akik így elfogadták személyét.

Mint nemzetközileg ismert és tisztelt tengerészt az Antantot Budapesten képviselő Troubridge admirális is támogatta őt. Kormányzóként pedig, mint utaltunk rá, bőven meríthetett a tengeren és az uralkodó mellett szerzett tapasztalataiból.

A vakmerő parancsnok

„…ráadásul van egy vakmerő parancsnokuk, aki a legváratlanabb pillanatokban kifut hajóival, és megtámad bennünket. Nem, ekkora kockázatnak nem tehetjük ki flottánkat!” Thaon di Revel olasz tengerészeti miniszter mentegetőzése az olasz flotta tétlensége miatt Roosevelt amerikai tengerészeti államtitkárnak.