Külföldön dolgozó megyeiek meséltek tapasztalataikról

– Volt az évnek olyan időszaka, amikor szinte mindennap érkeztek hozzánk külföldi állások iránt érdeklődők… – mondta el hírportálunknak Izsó Balázs.

A Trenkwalder munkaerő-közvetítő iroda szolnoki kirendeltségének vezetője kifejtette, leginkább a betanított és a raktáros munkákat keresik a külhonba vágyó megyénkbeliek. Hozzátette, továbbra is nagy sláger a hegesztői munka.

– A célországok közül Németország és Ausztria a legkeresettebb – mondta.

Anglia viszont már hátrébb áll a sorban. A szakember tapasztalatai szerint fontos szempont a munkavállalóknál, hogy előbbi két országban van olyan jó a bérszínvonal, mint a szigetországban. Így a családot is többször láthatják azok, akik osztrák vagy német területen keresnék kenyerüket.

Ennek ellenére sokan akadnak olyanok térségünkben, akik Angliában próbálják ki magukat… Így Kocsis Margit is, aki már nyolc éve él a szigetországban.

– Mielőtt Londonba költöztem, fél évet Brüsszelben töltöttem gyakorlaton egy uniós szervnél, de ekkor már a kezemben volt a londoni munkaszerződésem… – taglalta. Hozzáfűzte, hamar a szívéhez nőtt a belga főváros, ám végül Londonban telepedett le. Ma pedig már közgazdászként végzi munkáját.

A fiatal hölgy arról is beszámolt, hogyan érvényesült magyarként.

– Mivel rögtön egy „nagyon brit” környezetbe kerültem, ahol akkoriban rajtam kívül szinte alig volt külföldi, az eleje elég nehéz volt. Az emberek ugyanis sokkal zárkózottabbak errefelé. Nem mindig fektetnek energiát abba, hogy megismerjék a másikat. Rólam is azt gondolták, hogy csak átmenetileg vagyok itt. Aztán szép lassan megnyíltak felém… – beszélt a kezdetekről.

– A nehézségek ellenére azonban sohasem éreztem, hogy hátráltatna, hogy Magyarországról érkeztem. A kollégáim és a főnökeim mindig azt nézték, hogyan végzem a munkám – részletezte. Margit a jövőben szívesen hazatérne Magyarországra, ez azonban már nemcsak rajta múlik.

– Mivel a férjem külföldi, csak akkor mennék haza, ha ő is szívesen jönne. Ő egyébként egyre jobban beszél magyarul, és nem zárja ki ezt a lehetőséget. Egyelőre azonban maradunk – fűzte hozzá.

Nem mindenki szerez azonban jó tapasztalatokat.

– Még egyetemi éveim alatt, 2012 februárjában indultam el Angliába. A kinti munkavállalást megelőzően a világ egyik legnagyobb bébiszitter-közvetítő oldalán tájékozódtam az álláslehetőségekről – taglalta a szolnoki Molnár Katalin.

Elmondta, Radlettben egy kisfiúra és egy kislányra kellett vigyáznia. Emellett pedig a háztartás vezetése is a munkakörébe tartozott. Katalint azonban nem fogadta túl szívélyesen a család.

– A feleség már az elején közölte, elkéri az útlevelem, nehogy fogjam magam, és egyszer csak elmenjek. Azt mondta, majd akkor kapom vissza az okmányt, ha lejár náluk a megbízatásom – részletezte a lány. Hozzátette, a repülőjeggyel sem volt jobb a helyzet.

– Hazautazásom előtt az édesanya vette meg a jegyemet, és elindulásomig magánál tartotta. A tikettet csak a reptéren kaphattam kézhez…

Katalin mindezek dacára egyáltalán nem bánja az angliai kintlétet. Mint mondta, a nehéz időkben csak magára számíthatott, s a viszontagságok alaposan megedzették.

Humoros helyzetek is akadnak

– Voltak azért mosolyra fakasztó pillanatok, melyekre ma is szívesen emlékszem – mondta Molnár Katalin. Ezek pedig főként a kulturális különbségekből adódtak.

– Angliában ugyanis szinte egyáltalán nem ismertek a közép-európai ételek. Én viszont gyakran készítettem azokat. Így a paprikás krumplit vagy a rántott húst is.

–Utóbbit például azért nem fogyasztották először szívesen, mert azt hitték, cukrozott, tojásba forgatott húst kínáltam. Nagyon meglepődtek, amikor elmagyaráztam, hogyan is készül ez a nálunk teljesen hétköznapi étel – nevetett Katalin.

Ha érdekli Önöket a téma, ide kattintva egy ceglédi tanárnőről olvashatnak, aki Kínában dolgozott négy évig.