Varró Dániel testvéri féltékenységből kezdett el verseket írni

A magyar költészet napja alkalmából rendezett író-olvasó találkozó vendége volt Varró Dániel, József Attila-díjas költő, műfordító a Déryné Rendezvényházban. Kortárs zsonglőre ő a szavaknak, gyermeki huncutsággal játszik a rímekkel.

Már az előadás kezdetén humorral indított, és ez a derűs hangulat mindvégig meghatározta az összejövetelt. Költői pályafutása gyerekkorában kezdődött, tulajdonképpen kistestvéri féltékenységből ragadott tollat.

– Igazából két oka volt annak, hogy elkezdtem verseket írni gyerekkoromban. Az egyik az, hogy a nővérem óvodás korától írt verseket. Irigyeltem, hogy mindenki dicséri milyen ügyes, tehetséges. Tehát egy kicsit féltékenységből kezdtem el írni.

– A másik okom pedig az volt, hogy azok a költők, akikről az iskolában tanultam, mind híresek. Petőfiről azt tanultuk ötödikben, hogy fiatal költő volt, aki írt egy elbeszélő költeményt, a János vitézt, és egy csapásra híres lett. Majd hatodikban Arany Jánosról szintén megtudtuk, hogy egy fiatal költő volt, írt egy elbeszélő költeményt, a Toldit, és egy csapásra híres lett.

– Tizenkét évesen megfogalmazódott bennem, hogy írni kell egy elbeszélő költeményt, és akkor egy csapásra híres költő leszek – idézte fel emlékeit Varró Dániel.

Meg is írta a Nyuszika című elbeszélő költeményét, aminek folytatásai voltak a Nyuszika szerelme és a Nyuszika estéje. Ezzel a háromrészes, eposztrilógiával kezdődött költői pályafutása, és indult el az országos hírnév felé.

Önálló kötetei közül az első, a Bögre azúr 1999-ben jelent meg, majd ezt követte a Túl a Maszat-hegyen, a Szívdesszert, az Akinek a lába hatos, az Akinek a foga kijött és az Aki szépen butáskodik.

Legújabb kötete, A szomjas troll tavaly jelent meg. A költő elmondta, mióta van három kisfia, megváltozott a gyerekköltészete. Meghatározó élmény volt számára első fia, Misi születése.

– Félperces korában a kezembe nyomták. Sírdogált, nyekergett, tapasztalatlan apukaként pedig fogalmam sem volt róla, hogyan kell megnyugtatni, ezért gondoltam, elmondok neki egy verset. Ady Párizsban járt az ősz költeménye jutott hirtelen eszembe.

– Elkezdtem utánajárni, hogy milyen csecsemőknek szóló versek vannak, de nem igazán találtam, csak népi mondókákat: „hátamon a zsákom, zsákomban a mákom”. De hát én Budapesten nőttem fel, soha nem volt a hátamon egy zsák mák, és úgy éreztem, hogy én ezeket nem tudom hitelesen mondogatni a gyerekemnek, ezért elkezdtem a magamfajta XXI. századi apukák nyelvén verseket írni – mesélte a rímfaragó költő.

Olyan mondókákat írt, amik tele vannak „ő”-vel és „ű”-vel, és csak csücsörítve lehet elszavalni őket. Megfigyelte ugyanis, hogy a gyerekek a csücsörítéstől annyira meglepődnek, hogy abbahagyják a sírást.

Varró Dani, mint érettségi tétel

Az író elárulta azt is, hogy miután megházasodott, a hitvesi versekhez nehezebben jött az ihlet, és csak olyan néhány soros szerelmes vallomások születtek, mint a következő: „Gyere babám dédelgess, nincs ma este BL-meccs”.

Tapasztalatai szerint az embereket foglalkoztatja, hogy honnan jön az ihlet.

– Az ihlet nagyon szeszélyes, általában akkor csapja meg a költőket, amikor legkevésbé alkalmas – véli a költő, aki egyébként érettségi tétel is, és nem biztos, hogy le tudna érettségizni ötösre Varró Daniból.

A diákok és tanárok által kidolgozott elemzésekben olyan gondolatok is vannak, amik eszébe sem jutottak a versek megírásakor.