Kínában folytatja tanulmányait a tehetséges martfűi művész

– Az Ádám Jenő Zeneiskola martfűi tagozatán tanult furulyázni. Hogyan lett mégis a fuvola a kiválasztott hangszer?

– A szüleim szerették volna, ha tanulok valamilyen hangszeren. Négy év furulya után az akkori tanárom, Péli Sándor felajánlotta a hangszerváltás lehetőségét. Bármi lehetett volna, de nekem eszembe sem jutott a fafúvós hangszereken kívül másban gondolkozni. A nagyobb lányoknál láttam a fuvolát és lenyűgözött a hangszer eleganciája és hajlékony, változékony hangja. Amikor végre kipróbálhattam, azonnal megszólalt, amely nem olyan gyakori ennél a hangszernél. Így maradt velem a fuvola.

– A középiskolás éveiben is művészi pályára készült. Hogyan mélyült el a zene szeretete?

– Az mindig is jelen volt a családban, habár nincsenek hivatásos zenész rokonaim. A nyolcadik osztály után a szolnoki Tiszaparti Gimnázium ének tagozatára jártam két évet. Tizedik osztályban érett meg bennem a szándék a zenei pályára, ezért csak ekkor felvételiztem és folytattam tanulmányaimat a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában.

– Alig tizenhat évesen, viszonylag fiatalon került el a szülői házból. Milyen különleges élményei vannak a konzervatóriumból?

– A váci konziban csodálatos volt a légkör, kiváló tanárok és hozzám hasonló érdeklődésű fiatalok vettek körül. Úgy gondolom, hogy itt kezdtem el leginkább zeneileg, érzelmileg kinyílni, és ennek okán hangszeresen is gyorsan fejlődni. Nagyszerű fuvolatanárok tanítottak, összesen négy főtárgy tanárom volt. Sokan nehezen viselik, ha gyakran kell pedagógust váltaniuk, hiszen a lakhelyünktől távol eső intézményben őket a második szüleinknek tekintjük. Viszont úgy gondolom, hogy ez az egész a javamra vált. Több embertől szívhattam magamba tudást, többféle művészembert ismerhettem meg. Az iskolában és a kollégiumban az egymásra utaltság folyamán életre szóló barátságokat kötöttem.

– A konzervatórium után a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karára került, ahol a fuvolaművészi mellett tanári diplomát is szerzett. Miért választotta a tanári hivatást?

– Harmadéves egyetemistaként kezdtem el tanítani a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában. Valószínűleg azért vágtam bele, hogy kipróbálhassam, mit tudok átadni a tudásomból, valamint hogyan tudom formálni és vezetni a gyerekeket a számukra kijelölt úton. Miután kipróbáltam, nem tudtam abbahagyni. A tanítás magas fokú felelősséget igényel, mivel a gyerekeket évekre ránk bízzák, tégláról téglára kell őket felépíteni. Saját feladatomnak érzem zenei ambíciójuk kialakítását is.

– Az egyetem miatt szünetelteti tanári pályáját. Hogyan és miért jelentkezett a The Juilliard School kínai tagozatára?

– A kínai lehetőségről egykori tanáromtól, Ittzés Gergelytől értesültem, aki egy éve már ennek az intézménynek a professzora. Ő javasolta, hogy próbáljam meg. Őszintén szólva magamtól sosem jutott volna eszembe, hogy megpróbáljam, annyira irreálisnak tartottam ezt az én világlátásomhoz és lehetőségeimhez képest. A Juilliard School-t a világ egyik, ha nem a legjobb zeneakadémiájaként tartják számon. Ittzés Gergely bízott a képességeimben, de alapos és intenzív munkára ösztönzött a felvételi sikeressége érdekében. Az eljárás hónapokig húzódott, három fordulóból állt. Keményen dolgoztam, de belül nem hittem, hogy ez nekem valóban sikerülhet, csak teljesítettem az eljárás lépéseit egymás után.

– Első fordulóként vágatlan videókat kellett beküldeni, amelyekben különböző stílusú darabokat játszom szólóban és zongorakísérettel egyaránt. Ezen továbbjutva februárban az élő fordulóra Párizsba utaztam, ahol a tanári karból álló zsűri előtt játszottak az európai jelentkezők. Végül egy angol nyelvű felvételi vizsgán vettünk részt, ezt már online tettük meg, márciusban. Számomra is hihetetlen, de Európából egyedül engem vettek fel a kínai tagozatra. Szeretném a tőlem telhető legjobban kihasználni ezt a nem mindennapi lehetőséget és a végletekig nyitottnak lenni a zenei és szellemi hatásokra.

– Bár az elkövetkezendő éveit meghatározza a Kínában töltött idő, mégis milyen távlati céljai vannak?

– Jelenleg elég nehéz a Juilliard-os éveimen túlra látni. Szeretném bizonyos szinten elsajátítani a kínai nyelvet. Kipróbálnám magam nagy nemzetközi versenyen. Távlati célom továbbá a doktori iskola elvégzése, nyitott vagyok arra, hogy akár ezt is külföldön tegyem meg. Nehéz megállapítani, mit fog hozni az élet a kétéves kintlét után. Egyelőre ijesztőnek érzem a külföldi élet gondolatát, hiszen a szeretteim, a családom és a barátaim itthon vannak. Viszont külföldön is adódhat egy olyan lehetőség, amely miatt esetleg huzamosabb ideig nem fogok Magyarországon lakni.

Szeptember végén ismét Martfűn ad koncertet

– A mesterképzés ideje alatt minden félévben kötelező jelleggel egy önálló estet kellett tartani. Nagyon örültem ennek az úgymond „külső kényszernek”, mivel önmagamtól nem igazán éreztem méltónak magam arra, hogy saját koncertem legyen – mesélte Fehérvári Ágnes.

– Sok csodálatos színpadi élményen van, viszont maradandó emlékként tekintek vissza az első martfűi estünkre Gedai Ágoston orgonaművésszel a Szent Tamás templomban. Teljesen más érzés a szeretett ismerőseinknek játszani, ráadásul abban a városban, ahol felnőttem, ahol zenélni kezdtem. Nagy örömömre szeptember végén ismét játszhatok Martfűn – tette hozzá.