Világszerte ismerik a nagyrévi Kis Péterné egyedi ruhakölteményeit

A hagyományos, egykor tornácos ház első szobájában számtalan ruha sorakozik, a műhelyben pöttyös, kockás, masnis és fodros remekművek szolgálnak mintául. Kis Péterné körbevezetett bennünket, közben pedig elmesélte, hogyan sodorta az élet ebbe az irányba.

– Édesanyám varrónő volt, és gyermekként mindig bent ültem mellette a kis szobában, és megbabonázva figyeltem, ahogyan dolgozott. Ő pedig magyarázott szabás közben. Azonnal kiterítette az anyagot, és mért, mutatta, mit miért kanyarít – elevenítette fel Kis Péterné, aki eredetileg divattervezőnek készült, végül a pedagógusi pályát választotta. Jászberényben testnevelés-népművelés szakkollégiumi végzettséget szerzett, majd Mezőhéken helyezkedett el.

– Imádtam a gyerekeket, és buzgott bennem a kreativitás, olyan órákat szerettem tartani, amiket én magam is nagyon élveztem. Három évvel később Nagyrévre kerültem, ahol néptáncszakkört szerveztem – mesélte.

Pályázati forrásból alföldi viseletet vásárolhattak, de az kevésnek bizonyult, így elkezdett fellépőruhákat varrni a csoport tagjainak.

– Minden osztályomat „megfertőztem” a néptánccal, így egyre többet kellett varrnom – fűzte hozzá mosolyogva.

Ilonát majd húsz esztendővel később a Homoki Általános Iskolába hívták, ahol hátrányos helyzetű és részképes­ségzavarral küzdő gyermekekkel dolgozott együtt.

– Életem egyik legjobb döntése volt elfogadni azt a munkát. A pedagógusok segítették egymást, és gyerekközpontúan zajlott az oktatás. Hernek Antalné igazgatóval és Lázárné Kiss Edit igazgatóhelyettessel egyeztetve szakköri formában néptáncot tanítottam. Felismertem, hogy az alapelemek jótékony hatással vannak a diákok fejlődésére. Így munkatársammal, Pete Gábornéval Szarvason elvégeztük a gyermektáncoktatói szakvizsgát adó képzést. Azóta is együtt dolgozunk – mondta hálásan.

A tantervbe is beépítették a néptáncot, miután részletesen kidolgozták az éves munkamenetet. A gyerekekkel beszélgettek a hagyományokról, miközben megismertették velük a néptánc alapjait, bemutatták a kultúra különféle elemeit. De meséltek saját gyermekkorukról is. A hétköznapokat fellépések színesítették, melyekre a ruhát továbbra is Kis Péterné varrta a lelkes csapatnak. Két ízben jutottak el Gräfenbergbe, Tiszaföldvár német testvérvárosába, de a seregszemlék alkalmával a megyei döntőig is meneteltek, ahol a művészeti iskolások mellett szerepelhettek.

– Minden évben szokás volt, hogy a nemzeti ünnepek városi műsorait más és más intézmények adták. 2017-ben ránk került a sor, Pete Gábornéval úgy döntöttünk, hogy a tánccal fejezzük ki magunkat. A közönség néma csendben ülte végig az előadást, a műsor alatt az arcokon döbbenet ült, majd óriási taps következett. Szerintem ez volt a legnagyobb sikerünk – emlékezett vissza.

Kis Péterné 2019 végén vonult nyugdíjba, ám a varrás és a néptánc iránti szeretete megmaradt.

– Elkezdtem babákat és azokra kis ruhákat készíteni itthon. Tóth Ildikó, a cibakházi Tisza Gyöngye Néptánc Egyesület elnöke segített abban, hogy a munkámat megismerjék az emberek. A gyomaendrődi Körösmenti Néptánc Együttessel kiváló kapcsolat alakult ki, több ízben dolgoztam már együtt velük. Korábban mezőségi, szatmári ruhákat készítettem, legutóbb harminckét kunsági öltözetet varrtam meg nekik. Ez három-négy hónapos munka volt – fejtette ki.

A különleges darabok híre Ausztráliától kezdve Amerikán át Lengyelországig eljutott, de számos megkeresése érkezett már Erdélyből és a Felvidékről is. Utóbbi esetben egy óvodai csoport anyák napi műsorát tették szebbé a nagyrévi hölgy munkái.

Kutatómunka előzi meg az alkotást

Kis Péterné Törökszentmiklóson egy képzésen vett részt, melyen a dél-alföldi viseletek rejtelmeibe vezették be.

– Amikor egy népviseletre vonatkozó megrendelés megérkezik, először utána kell nézni az alapoknak. Múzeumokba járok és könyveket is keresek, hogy minél pontosabb lehessen a munkám, hiszen minden tájegységet más-más mintázat és díszítés jellemzi – hangsúlyozta.

– A legnagyobb kihívás ez idáig a mezőségi viselet elkészítése volt számomra, a gyomaendrődiek szőtt anyagból, fekete bársony mintával kérték a ruhákat – árulta el Ilona.