Különböző életutakat bemutató kötetéről mesélt a népszerű író Szolnokon

Legújabb kötetéről, a Valami népiről tartott könyvbemutatót Grecsó Krisztián a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézményben. A Szegvárról származó, József Attila-díjas költő, író és dalszerző a rég- és a közelmúlt falusi históriáit, az egymás mellett elsuhanó életutakat, és természetesen saját életének mozzanatait mutatja be könyvében.

A kötetben fellelhető események néha egy időben, de más helyszíneken zajlanak, máskor pedig ugyanazon a helyen, mégis különböző időben – egyszer a harmincas, máskor pedig az ötvenes években, és közben nagyon is a mában. 
Bízom benne, hogy alkotásaim hasznosnak bizonyulnak, és segítséget nyújtanak néhányunknak abban, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz – mondta a minapi kötetbemutatón Grecsó Krisztián. 

A majdnem háromszáz oldalas kötet több mint huszonnyolc novellát tartalmaz. Ezek olyan „otthontalan” történetekről szólnak, melyek különleges érzéseket kelthetnek az olvasóban. 

– A kötetnek korábban volt egy másik címe, amiről akkor még úgy gondoltam: az lesz az igazi – magyarázta az író.

– Ez nem volt más, mint: Fehérben fehér. Ez egy, az Alföld több részén előforduló hímzésforma elnevezése. Így ez lett a nyitóciklus címe, ami a gyökerekhez való visszatalálást taglalja. Mindezt pedig az indította el, hogy apa lettem. Majd rögtön jött az a kihívás, hogy meg tudok-e felelni önmagamnak, illetve annak az elvárásnak, hogy azt az értékrendet, amit én is otthonról hoztam, továbbadjam. 

Ezek a novellák a harmincas évek cselédvilágától kezdve az ötvenes évekbeli történetekig úgy mesélik el a történetszálakat, hogy mindegyiknek létezik a mában is vetülete, tehát valamilyen úton-módon a mai korba lyukadnak ki, néha pedig párhuzamosan mesélnek az eseményekről. 

– A novellákban fellelhető egy folyamatos „úton járás” is, hiszen ha az ember egyszer elkerül abból a világból, ami a gyerekkorát jelenti, onnantól kezdve folyamatosan úton van. Az, pedig, hogy mikor érkezik meg, személyiség kérdése. Erre akkor jöttem rá, amikor letelepedtem, és éreztem, hogy a körülöttem lévő közösség nem várja el, hogy idomuljak hozzá, hiszen rám kíváncsiak. A Valami népi az ehhez hasonló történeteket boncolgatja – a megszokottól kicsit eltérőbb módon – mondta.