2022.11.06. 06:55
Egy vihar miatt elmaradt horgászat indította el a pályán a Prima gála közönségdíjasát
Krisztián Károly lett az idei Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Prima Gála közönségdíjasa. A szolnoki festőművész mintegy negyven esztendeje alkot a megyeszékhelyen. Cikkünkben az életútjáról, valamint a Prima díj jelentéséről beszélgettünk az alkotóval.
Krisztián Károly a képzőművészet kategória jelöltjeként jutott az idei területi Prima gála döntőjébe, ahol végül közönségdíjban részesült.
– Meghatottságot éreztem, amikor kiderült, hogy én kapom a közönségdíjat – mondta hírportálunknak Krisztián Károly.
– A legtöbben úgy vélik, hogy egy alkotónak nincs is szüksége ennél nagyobb elismerésre, amiről jómagam hasonlóképp gondolkodom. Korábban a városvezetéstől számtalan szóbeli és írásbeli dicséretet kaptam a munkám elismeréseként, ami akkora lendületet adott, hogy egyszerűen képtelen vagyok letenni az ecsetet – mondta a művész.
A megyeszékhelyen élő és alkotó festőművész 1987-től a Szolnoki Művésztelepen leste el a festészet fortélyait Bokros Lászlótól, a művésztelep egykori vezetőjétől. Tehetségének és kitartásának köszönhetően egy évvel később már önálló tárlata nyílt a hajdani megyei tanács kiállítótermében. Alkotásai révén később egy ország ismerte meg, azonban sokan nem tudják a művészről, hogy a véletlennek köszönheti festéssel való kapcsolatát. Mára pedig a Badacsonyban, Keszthelyen, Veszprémben és még számos településen megfordult munkáit számos neves művész is méltatta.
Fotós: Mészáros János
– Mindig is figyelemmel kísértem a festészetet, viszont sosem tanultam azt – árulta el a Krisztián Károly.
– Egyik nap épp horgászni készültem, amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett, és ez keresztülhúzta a terveimet. Muszáj volt tehát otthon maradnom. Egyszer csak megpillantottam a húgom vízfestékes palettáját, amit belső késztetés hatására kipróbáltam. 1987 környékén még javában tévészerelőként tevékenykedtem. Az egyik nap munka ügyben kerestek meg a Szolnoki Művésztelepről, ahol csodálattal néztem a szalonokban fellelhető alkotásokat. Első találkozásunkkor Bokros László, a művésztelep akkori vezetője felfigyelt erre, majd nekem szegezte a kérdést: „Talán érdekli a művészet?” Ezután elmeséltem neki, hogy alkalmanként festészettel is foglalkozom a hivatásom mellett – elevenítette fel a kezdeteket.
Élénk színekkel, határozott vonalakkal dolgozik, melynek hatására kifejező alkotások születnek a kezei között.
– Gyakorlatilag nincs olyan téma, amit ne festenék meg szívesen, így megannyi portrét, csendéletet és tájképet is láthatnak tőlem. Sokan megjegyzik, hogy már messziről felismerhetőek az alkotásaim a színek használata miatt – ecsetelte a festőművész.
– Műveim mindegyikét a saját érzéseimmel és gondolataimmal töltöm meg, így lesz egy egész. Szerintem egy festményen érződik, hogy a művész mit tett bele, mind fizikai, mind lelki értelemben. A színekkel pontosan ki tudom fejezni a pillanatnyi érzésemet, valamint az adott táj jellegét – magyarázta Krisztián Károly.
