Karikó Katalin édesapja a forradalom időszakában is példát mutatott Kisújszálláson

Nobel-díja révén nemcsak Karikó Katalin, hanem szűkebb családja is a figyelem középpontjába került. A közelmúltban Tóth Eszter Zsófia írt a magyar tudós családjáról, ahol kitért Karikó Katalin édesapjának 1956-os szereplésére is. Cikkében a dr. Cseh Géza által összeállított „Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból” címmel, 2006-ban Szolnokon megjelent kötetre is hivatkozott. A családtörténet e részéről a forradalom évfordulóján az akkori események szakértőjét, dr. Cseh Gézát kérdeztük.

– Kisújszálláson a forradalom erőszakos cselekmények nélkül, viszonylag nyugodt körülmények között zajlott le – kezdi az akkori események történetét a nyugalmazott főlevéltáros. – Ebben közrejátszhatott a városon át Budapest felé vonuló szovjet harckocsik félelmetes látványa is, ettől függetlenül október 27-én délután az itteni piactéren nagygyűlést tartottak és megválasztották a harminckét tagból álló Városi Forradalmi Munkástanácsot. Elnökének először Borók Imre gimnázium tanárt akarták, de mivel ő nem vállalta a megbízatást, ezért Kovács Sándor, a Városi Tanács VB addigi elnöke került erre a posztra. A tanács tagjai egy későbbi rendőrségi jelentés szerint jórészt az 1945-48 közötti koalíciós időszak szociáldemokratái közül kerültek ki, de voltak köztük kommunisták, kisgazda- és parasztpártiak is. Mint köztiszteletben álló ember közöttük volt Karikó Katalin édesapja, Karikó János, a Földműves Szövetkezet húsboltjának vezetője is.

– Pusztán ennyi elég volt ahhoz, hogy valakit felelősségre vonjanak a forradalom leverése utáni megtorlás során?

– Igen! Bár semmi bűne nem volt, sőt a nemzetőrség tagjaként minden erejével a közrend és a nyugalom fenntartásán munkálkodott, őt alig egy évvel később, 1957. október 18-án 10 hónap, 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Szolnok Megyei Bíróság és négy évig nem dolgozhatott a szakmájában. Emiatt nagyon szerény körülmények között, alkalmi munkákból, napszámbérből kellett eltartania családját. Büntetőperének irataiból, melyeket a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltára őriz, és eddig még nem kutattak igazán, a Nobel-díjas tudós édesapjának nemcsak a forradalom kisújszállási eseményeiben betöltött pontos szerepe, hanem embersége, egyenes jelleme, rendkívüli munkaszeretete és a város lakossága részéről megnyilvánuló megbecsültsége is kirajzolódik számunkra. Ennek is köszönhető, hogy amikor október 29-én megalakították a Földműves Szövetkezet Munkástanácsát, ő lett a vezetője. A megválasztásakor elmondott beszéde miatt emeltek később vádat ellene népi demokrácia elleni izgatás címén. A bíróságra beidézett tanúk szinte valamennyien kiálltak mellette, még Vígh Elek, a Kisújszállási FMSZ-nek a munkástanácsból kihagyott elnöke is azt vallotta róla, hogy „mindig rendes, dolgozó embernek ismerte, aki a munkáját mindig rendesen végezte.” A tanúk a bíróság előtt tagadták, hogy előttük Karikó János kommunista- és szovjetellenes kijelentéseket tett volna és mindannyian hangsúlyozták, hogy őt „gerinces, becsületes embernek és jó munkásembernek ismerik.” Ennek ellenére a bíróság a rendőrségen kicsikart vallomások alapján bizonyítottnak tekintette Karikó olyan, ma már teljesen ártalmatlannak, de ugyanakkor távlatokban igaznak bizonyuló kijelentéseit, hogy „a Szovjetunióban sem lesz úgy, mint eddig volt, mert ott is megváltozik minden.” „A szocializmus szép eszme, de nem lehet megvalósítani.” Azt is felrótták neki, hogy kifogásolta a magyar katonák szovjet típusú egyenruháját, amit éppen az ő perének évében változtattak nemzetibb formára.

– Ezek szerint nem felelt meg az „ellenforradalmárokról” sulykolt képnek.

– Karikó Jánost a kommunista ideológia hazugságai és a mindennapok valósága fordította szembe a Rákosi-rendszerrel. Szegény napszámos családból származott, a Karikó név már 1745-ben szerepel a kisújszállási lakosok között, 1941-ben tett hentessegédi vizsgát, megjárta a frontot, volt szovjet hadifogságban is. 1949-től dolgozott a Kisújszállási Földműves Szövetkezetnél és hamar kiábrándult a kommunista eszmékből. Volt, hogy fél évig nem kaptak bért, máskor meg azért küldték őket felsőbb utasításra fizetés nélküli szabadságra, mert akkor sem volt pénz a bérükre. A bíróság előtt tett vallomása szerint 1953-ban azért nem járt politikai szemináriumra, „mert sokszor beszéltek az életszínvonal emeléséről és [ez] a gyakorlatban nem fedte a valóságot.”

– Mennyiben befolyásolta családja további sorsát édesapjuk 1956-os szereplése és az érte elszenvedett megpróbáltatás?

– A szókimondó és egyenes jellemű hentes családjának élete az 1960-as évek elején, a politikai elnyomás enyhülésével szerencsésen rendeződött, és ez lehetővé tette gyermekei továbbtanulását. Ettől függetlenül Katalin lányát 1978-ban az állambiztonság apja 56-os múltjával zsarolva ügynöki karton aláírására kényszerítette, de ő nem jelentett senkiről semmit. Erről ő maga is nyilatkozott 2021-ben a sajtónak. Gyermekkoráról a Kisújszálláson 2020-ban megjelent Nagykun Kalendáriumban számolt be, most pedig külön kötetben megjelent az önéletrajza is Áttörés címmel, amit még nem olvastam. Érzésem szerint a nyomasztó politikai légkörben szerzett személyes tapasztalatai is hozzájárulhattak ahhoz, hogy Karikó Katalin 1985-ben az USA-ba távozott. így végső soron az ottani kedvezőbb szakmai körülmények között elért Nobel-díj is közvetetten visszavezethető ehhez a régi történethez. Édesapja, az annak idején meghurcolt Karikó János jóval leánya világhíre előtt, 1984. július 31-én hunyt el 64 éves korában.

– Karikó János politikai perével kapcsolatosan sok más, eddig még nem kutatott iratot őriz a vármegyei levéltár az 1956-os forradalom helyi eseményeiről – mondja dr. Cseh Géza nyugalmazott főlevéltáros.