Hajmeresztő gyilkosság a Szigligetiben!

A Szolnoki Szigligeti Színház nemrégtől futó új darabja, Paul Pörtner Hajmeresztője számomra hajaz az idén áprilisban a Tisza-parti teátrumban a Veres 1 Színház vendégjátékában látott Agatha Christie krimire, Az egérfogóra. Elöljáróban elmondható, hogy a Hajmeresztő hasonlóan fordulatos, izgalmas és sikeres előadásokat produkál, mint tette azt tavasszal a Szigligetiben egy alkalommal Az egérfogó. Mindkettőnek hosszan tartó, maradandóan eredményes múltja van. Az egérfogó birtokolja a „Színháztörténelem leghosszabb ideje futó darabja” címet. A londoni West End-en 63 éve játsszák megszakítás nélkül. A londoni St. Martin Színház közönsége immáron több mint huszonötezer előadást láthatott belőle, s ugyancsak bevonja a nézőket a társasjátékba, mint teszi azt a Hajmeresztő.

Paul Portner bűnügyi vígjátéka viszont Amerikában vívta ki a legnagyobb előadásszámot elért produkció címét. A német író tollából 1963-ban kipattant színdarab eredeti szándéka szerint pszichodrámának indult annak demonstrálására, hogy hogyan is működik az elme egy bűntényre való visszaemlékezés kapcsán, de Európában egy időre feledésbe merült. Aztán 1976-ban két amerikai színházi szakember rátalált, akik átdolgozásukkal 1978-ban elindították világhódító útjára a művet, mely máig magáénak tudhatja a „Soha ilyen sokáig Broadway-n egyhuzamban futott prózai előadás” megtisztelő címet.

A Szolnoki Szigligeti Színház idei harmadik bemutatott darabja, a Hajmeresztő szinopszisa rém egyszerű. Egy fodrászszalon fölötti lakásban meggyilkolnak egy zongoraművésznőt, miközben a hajszobrászat fodrászai és vendégei, köztük álruhás rendőrök jönnek, mennek, tesznek, vesznek. A történéseknek az előadás közel négyszáz nézője a szem- és fültanúja. Victor Rosetti (Dósa Mátyás) és Mike Thomas (Horváth Gábor) nyomozók e seregnyi koronatanú segítségét kérik a gyilkossági ügy felderítéséhez. A gyanúsítottak, a két fodrász, Tony Whitcomb (Ónodi Gábor) és Barbara DeMarco (Cseke Lilla Csenge), valamint a vendégek, Mrs. Schubert (Kertész Marcella) és Edward Lawrence (Zelei Gábor) ugyanis jó néhány megtörtént tényt véletlenül vagy szándékosan eltitkolnak, netán meghamisítanak. Az igazság azonban ezúttal ideát van, annak kiderítése a nézőközönség jó megfigyelőképességén múlik. A felkért esküdtek ráadásul a gyanúsítottak közül is megválaszthatják, hogy közülük szerintük ki lehet a gyilkos. Így aztán majd’ minden előadás más-más eredménnyel zárulhat…

– Ilyet még nem láttak Szolnokon, ebben biztos vagyok!” – szögezte le már jóval a premier előtt a Marosvásárhelyi születésű, 52 esztendős rendező, egyébiránt a Miskolci Nemzeti Színház igazgatói posztját is betöltő Béres Attila. És bár a Hajmeresztőt, ebben a felfogásban más hazai teátrum már játszotta, de való igaz, a Tisza partján újdonságnak tűnik ez a színész és az ezerfejű cézár közötti interaktív kapcsolattal zajló változat.

Véleményem szerint jelentős erőt igényel a forgatókönyv tolmácsolása a művészektől. Miután a kifelé is kommunikáló játékosoknak a nézői kérdésekre is azonnali és csattanós válaszokat kell adni, ezért az előadóktól komoly improvizatív képességeket is elvár a játék. A kvízmesterként is működő Dósa Mátyástól pedig még inkább. Ráadásul, noha erős vezetőszáron van tartva a történések sora, az előadások eltérő végkifejlete mindenkitől legalább három „kötelezően” irányított szövegkönyv-tanulást is megkövetel.

A játék működik! A jó irányba terelt nézők bátor szerepvállalása mozgalmas folyamot biztosít a darabnak, miközben a játékmester nem tapintatlanul és nem erőszakosan faggatja a közel négyszáz tanút.

Noha az általam látott darab vélhetően statikájában, mozgásában, végeredményében eltér a mások által megtekintettől, érzésem szerint az izgalmas finálé sajnálatosan rövidre zárt, talán picit elkapkodott. Meglehet, ez annak köszönhető, hogy ezen a napon többet foglalkoztatták a nézőt, így egy kicsit kifutott az időből az előadás.

Ugyanez mondható el Cseke Lilla Csengéről, aki a most szerződtetett friss nemzedék tagjaival együtt azonnal kilépett az epizódszereplők mezőnyéből. Kertész Marcella az utóbbi darabok során tapasztalt kiváló komikus-prózai attitűdjeivel teszi egyenrangúvá korábbi operett primadonnai képességeit. Zelei Gábor és Horváth Gábor a humorban nem ismernek tréfát, ezt a karakterüket fuldokló nevetéssel hálálja meg újra a közönség. Dósa Mátyás jelenléte pedig ismét egy remek darab létrejöttének igazolása.

Erős Hanna díszletei és jelmezei nagyban segíti a színházi élvezetet, miközben eszközei felerősítik a szem- és fültanúk figyelőképességeit.

Elképesztően új, üde, friss, élvezhető és elképesztő ez a darab. Vagy inkább Hajmeresztő!