A vallás, a harcművészet és a színpad is az élete része

– Az ember jellemét élete első fele nagyban meghatározza. Nekem Törökszentmiklós jelent mindent, a gyermekkoromat, a családomat, a barátaimat – vallja szülővárosáról Széplaky Géza.

– Vallás tekintetében is nagyon erős kötelék Törökszentmiklós, hiszen református nagypapám haláláig presbiter volt, egészen pici korom óta oda hordott a templomba. Negyedik osztálytól pedig a Bethlen Gábor Református Általános Iskolába jártam, gimnáziumba pedig már Szolnokra, de az életemet itt éltem. A vallásosságom a mai napig megmaradt, feleségem, Szemerédi Bernadett személyében pedig egy olyan színésznővel találkoztam, aki szintén mélyen hívő – meséli a színész, aki szerint a színházi világ és a hitélet nem zárja ki egymást.

– Nem Istentől elrugaszkodott dolog a színház. Olyan, mint bármelyik munkahely, ahol sokféle ember dolgozik együtt. Talán a színházban azért lehetnek feltűnőbbek ezek a dolgok – például a hit –, mert reggel kilenctől éjfélig össze vagyunk zárva. Így sokkal inkább kijönnek az ellentétek vagy a hasonlóságok a különböző emberek között. Lovagként komolyan veszem a lovagi erényeket, többek között az őszinteséget, az egyenességet. Ezt a színházi világban sokan furcsán nézik, mert szerintük így nehezebb boldogulni. Én pedig azt mondom, lehet, hogy lassabban, de a várakozás meghozza a gyümölcsét, és ez a gyümölcs sokkal ízesebb.

Széplaky Géza két éve lett a Szent György Lovagrend tagja. Ez a legrégebbi vallási alapon nyugvó, de világi lovagrend, 1326-ban alapították.

– Az első kérdés volt hozzám, hogy „hiszel”? Azt mondtam, igen, mert úgy gondolom, hogy addig a pillanatig, amíg az ember nem hajlandó elismerni maga felett egy felsőbbrendű hatalmat, alkalmatlan arra, hogy a többi embert szolgálja.

Amellett, hogy párjával rengeteg jótékonysági akción vesz részt, több színházban is játszik. Pályáját 2000-ben, a kecskeméti Katona József Színházban kezdte, melyben, elmondása szerint, kiváló iskolára talált. Jelenleg a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház szerződött tagja, amely előadásaiban a magyar történelem jelentős eseményeit viszi színre. Emellett a szarva­si Cervinus Teátrumban, valamint az esztergomi Babits Mihály Kamaratársulatban egyaránt játszik. Feleségével, Szemerédi Bernadettel közös produkcióik is vannak, és különböző iskolákba is gyakran elviszik a művészet szeretetét.

– A feleségem csodálatosan énekel és hegedül, emellett kiváló prózai színésznő, nagyon szeretek vele dolgozni – mondja a színész, akin az interjú alatt végig érződik, Bernadettben megtalálta élete párját. Így nem meglepő, hogy már a családalapításon gondolkodnak.

Nemcsak lovag, harcos is

A színészet, a vallás és a lovagiasság mellett még egy dolog határozza meg Széplaky Géza életét. Mégpedig egyfajta japán harcművészet, melyet közel húsz éve űz. Ma már 2. danos mesterként tanítványai is vannak.

– Éppen akkor kezdtem el, amikor a színházat. Ezt a két dolgot egyszerre szívtam magamba, úgyhogy éppen olyan erős oszlopa a jellememnek, mint a színészet. Fő fegyverünk a szamurájkard, de évente változik a fegyvernem, vagy éppen puszta kezes technikával küzdünk. Sokat köszönhetek a harcművészetnek, például több filmben is szerepeltem már kaszkadőrként. A színpadon pedig fegyelemre és figyelemre tanít, erősíti a térlátást és a színpadi tudatosságot. Vannak tanítványaim is, akikre büszke vagyok, hiszen nagyszerű eredményeket érnek el. Tükrök, az én hibáim tükrei is, de ez így természetes. Azt szokták mondani, hogy az ember egy idő után csak úgy tud tanulni, hogyha tanít…