A futsalválogatottban bizonyított a szolnoki Gajzágó Flóra

Még kisiskolásként ragadta magával a labdarúgás Gajzágó Flórát. A szandaszőlősi iskola melletti pályán pallérozódott, majd sorra jöttek a lehetőségek, amelyekkel egyre közelebb érhetett az álmaihoz.

– Talán hét éves voltam, de az biztos, hogy másodikos, amikor elkezdtem focizni, a fiúkkal először csak a nagyszünetben rúgtuk a bőrt, aztán később az iskola után átjártunk a pályára, ott kezdődött az egész – mesélt a szenvedélyévé váló labdarúgás kezdeteiről Gajzágó Flóra.

Eleinte alig egy-két lány volt az edzéseken, majd később egy csapatravalót sikerült toborozni, a diákolimpiai megméretésekkel belekóstolhattak a siker ízébe. Tizenegy évesen igazolt a Szolnoki MÁV utánpótlás korosztályosai közé, ahol már bajnokságokban is szerepelt.

– Jó közösség volt, sokmindent – például az U15-ös bajnokságot – megnyertünk, külföldi tornákon vehettünk részt. Sajnos sokan közülünk elkerültek a városból, vagy abbahagyták a focit. Ekkor kerestek meg Debrecenből, hogy játszak ott, át is igazoltam és ott kezdtem a középiskolát – említette a következő fordulatot.

Az iskola, a kollégium és a pálya egy helyen volt, a napjait a sport és a tanulás tette ki.

– Sokat fejlődtem akkoriban, erősebb csapatban játszottam, a bajnokság is nagy lépés volt Szolnokhoz képest. Aztán kicsit elkallódtam és a tanulmányaimat némiképp elhanyagoltam. Tizenöt évesen, ha elkerülsz egy idegen városba, ahol azt csinálsz, amit akarsz, nem egyszerű minden fronton megfelelően teljesíteni – vallotta őszintén.

– Nem volt könnyű döntés hazajönni, Debrecenben voltak a barátaim, Szolnokhoz a családon kívül nem kötött semmi. Nehéz volt beilleszkedni a suliba, de ahogy telt az idő megtaláltam a helyem, megkedveltem a csapatot. Abban az évben NB 2-ben indultunk a Szolnokkal, házi gólkirály lettem, biztos helyünk volt a középmezőnyben – emlékezett vissza.

A középiskola után nem volt kérdés, hogy Flóra folytatná a focit, az egyetemet is ez alapján választotta. 

– Először Szegedre jelentkeztem, mert úgy voltam vele, hogy kipróbálok valami újat. Akkor nyáron megkeresett a korábbi debreceni edzőm, hogy lenne lehetőség arra, hogy futsalozzak az NB 1-es csapatban. Szerződést kínáltak, az anyukámmal mérlegeltünk és az utolsó pillanatban változtattuk meg a megjelölt iskolák sorrendjét – folytatta a történetet. 

Tavaly nyártól egy éven át párhuzamosan játszott nagypályán és a teremben. Néhány hónap után azonban jöttek a sérülések, kisebb húzódások, a teljesítményével sem volt elégedett.

– Tizenhárom évig csak fociztam, a futsal idegen volt, így nehezen született meg a döntés, hogy az egyiket abbahagyjam. Ráadásul a futsal eleinte nem ment úgy, ahogy akartam. Az egész játék sokkal gyorsabb, taktikai szempontból olyan dolgokat kellett megtanultam, amikről azt hittem, hogy már tudom. Le voltam maradva a csapattársaimhoz képest, nehéz volt belerázódni, de nagyon örülök a döntésemnek. Jó olyan emberek között játszani, akik ennyire ügyesek – mondta büszkén.

– A debreceni edzőm a válogatott pályaedzője. Az egyik hazai meccs után tartottam hazafelé, amikor írt. Akkor kaptam meg az első meghívót a válogatott keretbe. Hirtelen nem is tudtam, mi történik. Régen voltam már válogatott az U17 nagypályás csapatban, de az teljesen más volt, most sokkal jobb érzés, a csapatból nyolcan kaptunk helyet. Megkezdődtek az összetartások és egyre szűkült a keret, végül az egyik csapattársam sérülése az utolsó pillanatban derült ki, én kerültem a helyére – fejtette ki a mikéntet.

A felkészülés után októberben utaztak Brnoba, ahol Bosznia-Hercegovinával, Szlovákiával és Csehországgal sorsolták össze a magyar válogatottat. A tizenhat csapatból mindössze négy juthatott a négyes döntőbe.

– A célunk az volt, hogy megnyerjük a csoportot, elég kiegyenlített volt a mezőny, szerencsére jól alakult és ott leszünk a végjátékban is. Bár csak a bosnyákok ellen léptem pályára, amitől kicsit szomorú voltam, mégis életreszóló élmény volt. Nagy lökést adott, ahogy a himnusz hallgathattam, olyan emlék ez, amit sosem fogok elfelejteni. Fiatal vagyok, már az is nagy szó, hogy ott lehettem, de egyértelműen motivál a további munkában. Úgy gondolom, ha még többet dolgozok érte, oszlopos tagja lehetek a válogatottnak a jövőben – mondta Flóra.