„Jó lenne jövőre újabb címet szerezni” – exkluzív interjú a Szolnokon nősülő Manhercz Krisztiánnal

Az előző évadot az OSC-ben játszó pólóstól beszélgetésünk elején aziránt érdeklődtünk, hogy szolnoki kötődése nyomán milyen ismeretei vannak az itteni vízilabda hagyományairól.

– Természetesen tudom, hogy a városban korábban több olimpiai bajnok is játszott, és hallottam a Varga fivérekről is. A kö­zelmúlt történéseit pedig jól ismerem, remek csapat formálódott itt néhány évvel ezelőtt – mondta hírportálunknak adott interjújában a világbajnok játékos.

– A 2017-ben BL-győzelmet szerzett Szolnoki Dózsában akár ön is játszhatott volna…

– Húszéves voltam akkoriban, és nem tagadom, az elmúlt időszakban kétszer is felmerült, hogy itt folytatom, de mindig másképp alakult. Szívesen játszottam volna a Dózsában is, de végül egy ízben a Fradi, másik alkalommal pedig az OSC mellett döntöttem.

– A tavalyi világbajnoki hetedik hely után talán kevesen hittek benne, hogy idén meg sem állnak a világbajnoki címig. Milyen célkitűzéssel utaztak ki Fukuokába?

– Elsődleges célunk a kvóta megszerzése volt, amihez ugyebár döntőbe kellett jutni. A 2016-os riói olimpia előtt egyszer már játszott selejtezőt a válogatott, ami egy pluszfelkészülést igényelt, nem beszélve arról, hogy itt egy esetleges bukás mekkora kárt okozna a magyar vízilabdának is. Tavaly az Európa-bajnoki ezüstérem után a hazai rendezésű vb-n nagy blama ért bennünket, volt tehát pótolnivalónk bőven.

– A címvédő spanyolok ellen az elődöntőben épp ön lőtte a győztes gólt, ráadásul a világ jelenlegi legjobb kapusának. Mi fordult meg a fejében abban a pillanatban?

– Mivel az utolsó másodpercben született a találat, társaim nem sok időt hagytak gondolkodni, azonnal a nyakamba borultak. Az azért eszembe jutott, hogy nem kell majd ötmétereseket dobni. Nem szokásom túlgondolkodni dolgokat, meglehetősen realista ember vagyok. Ezen a meccsen egyébként igazi magyaros vízilabdát játszottunk, ami nem mindig sikerült az utóbbi időben.

– A fináléban a görögök ellen viszont a büntetők döntöttek, amiről ön az utolsó pillanatokban begyűjtött személyi hibája miatt kimaradt...

– Igaz, hogy az olimpiai kvóta már megvolt, de ha már a döntőbe jutottunk, nagyon szerettük volna meg is nyerni azt. A spanyolok ellen Zalánki Gergő hagyta volna ki ugyanezen okból kifolyólag, most én. Nem számított, mert óriási bizalommal voltunk egymás irányában, igazi közösségként működtünk a vb alatt, és ez adott erőt mindnyájunk számára. Nem mellékesen pedig ott volt kapusunk, Vogel Soma, aki a büntetők védésének specialistája. Ezúttal sem kellett csalódnunk benne, hiszen több ötméterest is kifogott, amellyel jócskán megkönnyítette a dolgunkat.

– A vb-cím bizonyára jó ajánlólevél, persze már korábban elkötelezte magát Marseille-be. Miért pont oda, hiszen a francia vízilabda nem tartozik a világ legjobbjai közé.

– Az OSC együttesétől el akartam menni, és minden szempontot figyelembe véve, ez volt a legjobb ajánlatom. De mielőtt bárki leírná a klubot, megjegyzem, hogy májusban a Fradit hat góllal verték meg, véleményem szerint a legjobb négybe is bekerülhetünk idén a BL-ben. Egyébként válogatott-társammal, Angyal Dániellel együtt igazolunk ide, és remélem, nem csalódunk. Varga Zsolt szövetségi kapitánnyal természetesen egyeztettem a váltást megelőzően, és mondhatom, hogy elsősorban a válogatott szempontjából hoztam meg ezt a döntést. A klubcsapatainkkal ugyanis mindössze kétszer három hónapot töltünk ebben a szezonban, a kettő között januárban Eb, februárban vb lesz, nyáron pedig olimpia Párizsban. Szóval sűrű a program, jó lenne jövőre egy újabb címet szerezni.