Détári Lajos Szolnokon: Még nem dőlt el, hogy milyen futballista válik majd Szoboszlaiból

– Szoboszlai Dominik a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetsége napjainkban. Mi a véleménye róla?

– Természetesen figyelemmel kísérem pályafutását, Dominik a lehető legjobb helyen játszik, minden adott számára, hogy végleg befusson. De még az út elején jár, nem dőlt el, hogy milyen futballista válik majd belőle. Szerencse is kell ahhoz, hogy valaki sokra vigye, Európa-bajnoki szereplés, netán egy vb további kiugrási lehetőséget biztosítana számára.

– Hogy látja a jelenlegi válogatott esélyeit az Eb-selejtezőkön?

– Töretlen a fejlődése csapatunknak, ami jórészt Marco Rossi szövetségi kapitánynak köszönhető véleményem szerint. Jövő héten Litvániában végleg eldőlhet a továbbjutás kérdése, de az igazi nagy ugrás egy világbajnokságra való kijutás lenne, amire harminchét éve nem volt példa, nekem hál’ istennek megadatott ez.

– Mit gondol a saját pályafutásáról, elégedett vele?

– Büszke vagyok arra, amit elértem, de szerintem nincsen olyan ember, aki ne vágyna többre annál, mint amire valójában vitte. Hiányérzetem abból fakadhat, hogy annak idején a Frankfurtból nem a Juventusba, hanem az Olympiakosz Pireuszba igazoltam. De ez sem rajtam múlott, nekem egyszerűen Görögországba kellett mennem akkor.

– Később mégiscsak Olaszországban kötött ki.

– Mindig is az volt az álmom, hogy ott játszak, akkor ráadásul a legerősebb bajnokságnak számított az olasz. Viszonylag kis csapatokban fociztam (Bologna, Ancona, Genoa – a szerk.), az akkori szabályok szerint egy klubban mindössze három légiós szerepelhetett. Talán ennek is betudható, hogy nem kerültem sztárcsapathoz, ahol talán mondani sem kell, kivétel nélkül szenzációs futballisták játszottak.

– Azért a világválogatott találkozók alkalmával önnek is megadatott – nem is egyszer –, hogy egy csapatban játszhasson velük. Némi elégtétel volt ez az ön számára?

– Mint említettem, nincs különösebb hiányérzetem a pályafutásomat illetően. Ám semmihez nem volt hasonlítható az a közeg, ami körülvett ilyen alkalmakkor bennünket. Olyan, amiről többnyire csak álmodhat egy játékos. A legbüszkébb az első alkalomra vagyok, amit még magyar bajnokságban játszó focistaként értem el.

– Több, sokszor, sokhelyütt azóta is emlegetett gól fűződik a nevéhez, van olyan, amit különleges emlékként őriz?

– Nem tennék különbséget a góljaim között, mert egy-egy találatot azért is övezett különös figyelem, mert ezek Eb-, vb-selejtezők alkalmával születtek, fontosak voltak a továbbjutást illetően, így felértékelődtek. Tudom, hogy a Frankfurt játékosaként szerzett egyik szabadrúgás gólomat is sokan emlegetik, mivel az Német Kupa-győzelmet jelentett.

– Törőcsik Andrással is játszott együtt, aki talán az önéhez hasonló karriert is befuthatott volna.

– Törő különleges képességű focista volt, nagyon sajnálom, hogy csak kevésszer játszhattam vele egy csapatban. Egy ilyen alkalomra azért jól emlékszem, a válogatottal felkészülési mérkőzést játszottunk, ő pedig tíz perc alatt adott nekem két olyan gólpasszt, amire csak nagyon kevesen voltak képesek akkoriban is.

–Végezetül mit tanácsolna azon fiatalok számára, akik szeretnék sokra vinni?

– Annak idején, utánpótlás korunkban mi is jó alapokat kaptunk, hiszen többen helytálltunk külföldön. Sokan mondják, hogy a magyar futballisták nem szeretnek edzeni, de ez nem igaz. Az viszont igen, hogy rengeteg munka, alázat, a technikai, és taktikai elemek minél korábbi elsajátítása is szükséges ahhoz, hogy kiemelkedjenek az átlagosból. Tanuljanak nyelveket is, mert a boldogulni a pályán is csak úgy tudnak, ha a hétköznapi életben is megértetik magukat a társakkal.