Hatezernél is többet tud dekázni az újszászi sportpolihisztor

Az újszásziak kiválósága rászolgált az elismerésekre, hiszen az elmúlt évadban minden szinten a legjobbnak bizonyult a honi és a nemzetközi mezőnyben egyaránt.

– Hogyan kezdődött lábtollas pályafutása, miként lett a honi mezőny egyik legjobb játékosa?

– Kilencesztendős voltam, amikor a sportág honi meghonosítója, Fehér Jani bácsi keze alatt elkezdtem játszani. Szépen haladtam a ranglistán, a magyar bajnoki címek mellett a nemzetközi mezőnyben is jól ment a játék, hiszen öt évvel ezelőtt tagja voltam a franciaországi világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottunknak, csak két ázsiai csapat, Kína és Vietnám tudott megelőzni bennünket. Szeretem ezt a játékot, sokat dolgozok azért, hogy továbbra is ezen a szinten szerepeljek. Kell is a kondi, hiszen tavasszal nemzetközi versenyek várnak ránk Németországban, Olaszországban és Franciaországban, természetesen a Hungarian Open sem marad ki a sorból.

– Mi kell ahhoz, hogy évek óta a sportága egyik legjobbja legyen?

– Jó kondíció, amit csak rengeteg edzéssel lehet elérni, hajlékonyság és az ügyesség is nagyon kell a játékhoz. A lábtolltréning előtt az utcán a két kilométeres bemelegítő futást a kutyámmal, Fügével végzem.

– Mi úgy hallottuk Füge igencsak kalandos úton került önhöz.

– Tavaly júliusban Újszászon a nemzetközi versenyünk selejtezői közepette beszaladt a nyitott ajtón, és elcsent egy kiperdülő lábtoll-labdát. Közben kiderült, hogy egy csellengő kiskutyáról van szó, akit szélnek engedett a gazdája. Azóta az én kutyusom, jól elvagyunk egymással.

– Az előbb említette, hogy mint minden játékhoz, a lábtollhoz is nagyon kell az ügyesség. Azt hallottuk, hogy a dekázásban is világra szóló eredményeket ért el.

– Az az igazság, hogy a dekázást az edzések közepette saját szórakoztatásunkra csináljuk. Ha jól emlékszem, 6272-szer dekáztam a 15 gramm súlyú lábtoll-labdával, a kéz kivételével mindegyik testrészemet használhattam, nem kevesebb mint 45 percen át játszottam a sportcsarnokunkban. Nem hallottam arról, hogy a honi mezőnyben ezt túlszárnyalták volna. Azt tudom, hogy a fiúk között klubtársam, Tóth Gabi 10 400 körül dekázott.

– A hivatalos ranglisták szerint a lábtoll-labda mellett az amatőr duatlonosok között is az elmúlt esztendő legjobbjának bizonyult. Minek köszönheti az újabb elismerést?

– Azt tudni kell, hogy duatlonban az abonyi Fergeteg Triatlon SE színeiben szerepelek. Tavaly a sprinttávú és a rövidtávú magyar bajnokságon is ezüstérmet szereztem, mivel a ranglistaversenyeim is jól sikerültek, mindezeknek köszönhetően a 18–24 éves korosztályban én lettem a 2023-as évad legjobbja.

– Hogyan bírja a kettős terhelést?

– Igyekszem minden egyes versenyre jól felkészülni. A lábtolledzések késő délután vagy este vannak. Jó időben kerékpárommal naponta kétszer is megjárom az Újszász–Abony oda-vissza 26 kilométeres távolságot, ami egy kiadós tréningnek mondható. Futni pedig ugyebár bárhol lehet. Egyébként különböző futóversenyeken, félmaratonokon rendre elindulok, persze, ha az időm engedi. Amit sajnálok, a triatlonra a fedett uszoda hiánya miatt nem tudok igazából felkészülni, Szolnokra vagy Újszilvásra átmenni időben sokat elvenne. Egy biztos, az én sportágaim nem a pénzdíjakról szólnak. Ráadásul még mellette dolgozom is, a helyi önkormányzatnál sportszervező vagyok. A Budapesti Corvinus Egyetemen sportközgazdásznak tanulok, a mesterképzés végén tartok, már csak az államvizsgám van hátra. Úgyhogy inkább hármas terhelésnek mondanám, de igyekszem megbirkózni a feladatokkal.