Lottinak még sosem volt születésnapja, idén iskolába megy

Jándi Ritával az óvoda előtt találkozunk, árnyas padra ülünk le beszélgetni. Ahogy hófehér szoknyájába bele-belekap a szél, a múlt emlékei is úgy kelnek szárnyra. Fáradt arcára olykor mosolyt csalnak a felidézett régi szép dolgok…

[caption id="" align="aligncenter" width="441"] Jándi Rita és kislánya, Lotti boldogok együtt. A hétköznapok azonban nem könnyűek Fotó: Joó Zsuzsa
[/caption]

– Ma már egyre kevesebb van belőlük… – Rita sóhajtva dől hátra, majd mesél, mesél… Ifjúkoráról, főiskolás éveiről, első munkahelyéről és arról a férfiról, akibe szerelmes lett. 

– Kislányunk hamar megfogant, talán túlságosan is. Édesapja – bár nevére vette –, úgy döntött, nem akar velünk együtt élni. Összetörtem, de közben reménykedtem, hogy idővel talán mégis egy család tudunk lenni, de nem így történt. A mai napig idős szüleimmel élek, édesanyám krónikus fekvőbeteg, egy éve ki se mozdult a lakásból. Én ápolom őket, de ők is a gondunkat viselik. Mi így vagyunk egy család – az édesanya szerint sorsuk nem rendkívüli, számos nő küzd hozzá hasonlóan a magányossággal, az egyszemélyes felelősséggel, és persze az anyagi nehézségekkel.

– Amióta a kislányom megszületett, nem dolgozom. Lotti különböző problémái miatt komoly odafigyelést igényelt, egész napra nem tudtam otthagyni őt az óvodában. Az állami juttatásokból élünk, most csak a 13 ezer forintos családi pótlékból. Bevallom, a segélylehetőségeket és a jogi szabályozásokat illetően tájékozatlan vagyok, emiatt estünk el néhány támogatástól. A szüleim nyugdíjából gazdálkodunk. Nem panaszkodom: mindig van mit ennünk, van fedél a fejünk felett. Szerényen, de eltelnek felettünk a napok…

Azért csak kiderül, Lottinak még „nagylányos” ágya sincsen, a gyerekágyat már rég kinőtte, összegömbölyödve alszik benne… Újat nem tudnak venni. Csinos ruha mindig akadt a szemrevaló lánykának: a legtöbbet másoktól kapták. A szülinap azonban…!

– Azt jobb lenne elfeledni. Tudom, nem helyes, talán meg is szólnak érte mások, de Lottinak nem árultam el, mikor van a szülinapja. Azt mondtam neki mindig, hogy ősszel, kilencedikén… Lottinak az a vágya, hogy másokhoz hasonlóan, ő is szervezhessen partit, ő is olyan ajándékot kapjon, mint a többi gyerek. Hát ez lehetetlen.

– Amikor elérkezünk az igazi születésnapjához, aznap reggel a szívem majd megszakad, de mégis mosolygok és hálát adok istennek, hogy mégiscsak itt van nekem ez a bűbájos teremtés. Tudom, ez az utolsó olyan esztendő volt, amikor el tudtuk „feledni” e jeles, várva várt napot. Hiszen Lotti okos, sok mindent megért, szeptemberben már iskolába megy – büszkélkedik Rita, de aztán mégis feltör belőle egy sóhaj. Miből iskolázza be a kislányt? Mert apa – ha jelzi neki, hogy nagy baj van – segít, de csak ritkán.

– Az „ősszel, kilencedikén” eddig mindent megoldott – néz ránk –, de ennek vége. Már félek az ősztől, az iskolakezdéstől. Attól, hogy bemegy a lányom a suliba, kérdezik a nyári élményeket és ő csak azt tudja mondani, a játszótéren volt. Sosem utaztunk el nyaralni, most sem fogunk…

Lottiról beszélgetünk tovább, aki jár balettre, angolra is. A kevés pénzt az édesanya ezekre költi, gyermeke legalább ezekből ne maradjon ki.
– Hogy az egész csak egy látszat? Az. Egy kártyavár, mely bármikor összedőlhet.

– Tudod, miért meséltem el most mégis nektek mindezeket? – pillant ránk hirtelen. – Nem panaszképpen. Sokkal inkább azért, hogy felhívjam sorsommal minden anya és apa figyelmét arra, hogy kétszer, tízszer, százszor is gondolják át, mielőtt házasságukat eldobják és különválnak. Mert kutya nehéz az újrakezdés, a sérülés pedig szinte elkerülhetetlen. Értékelje mindenki azt, amije van, és vigyázzon, nagyon vigyázzon rá!

Szerkesztőségünk címe: Szolnok, Mészáros L. u. 2.

Joó Zsuzsa Hogy emlékezetes legyen Az Új Néplap és a Szoljon.hu szerkesztősége úgy döntött, igyekszik támogatni Lotti beiskolázását – remélhetően az Önök segítségével. Első osztályos füzeteket, íróeszközöket, tornafelszerelést és minden más holmit gyűjtünk a kislánynak, ami egy tanévkezdéskor jól jöhet. Ha valaki íróasztalt, esetleg „nagylányos” ágyat tud felajánlani szállítással, azt is megköszönnénk! Azért pedig, hogy Lotti következő születésnapja emlékezetes legyen, mindent elkövetünk!

Szerkesztőségünk címe: Szolnok, Mészáros L. u. 2. Jándi Rita és kislánya, Lotti boldogok együtt. A hétköznapok azonban nem könnyűek Fotó: Joó Zsuzsa -->