Ha elszaporodik az aranysakál a Jászságban, komoly károkat okozhat

A jászdózsai dr. Urbán István vadásztörténete arról tanúskodik, hogy az aranysakál rendkívül óvatos, rejtőzködő kutyaféle, elejtése nem egyszerű.

A Jászdózsai Tarnamenti Földtulajdonosi Vadásztársaság területén, egy levágott lucernatábla és borsóföld határában elhelyezkedve várta a vadászszerencsét.

A ragadozót a nyúlsírást utánzó síp segítségével tudta előcsalogatni.

– Folyamatos mozgásban, keresésben volt az állat, de a síphangra egy pillanatra­ megállt és a hang irányába fordult, ekkor sikerült elejteni. Mint kiderült egy nőstény egyedről volt szó, és arra lehet következtetni, hogy ezen a nyáron kölyköket is nevelt a térségben – mondta Urbán István.

– Tagtársunk vadászélményének és vadászszerencséjének természetesen örülünk, de annak már kevésbé, hogy a faj megjelent a mi területünkön is – mutatott rá Barta­ ­István, a dózsai vadásztár­saság elnöke.

– Arról már hallottunk, hogy a környéken láttak, sőt, a szomszédos Jászjákóhalma határában lőttek is aranysakált. A mostani kilövés­ azonban – lévén, egy nőstény sakál került a terítékre – már arról tanúskodik, hogy egy megtelepedett populációról van szó.

–Ez pedig ­azzal fenyeget, hogy ha elszaporodik, akkor egy olyan tipi­kusan apróvadas területen, mint a Jászság, a jól alkalmazkodó ragadozó nagy károkat okozhat a vadásztársaságoknak. Nem tudunk mást tenni, mint azt, hogy az egész ­évben vadászható dúvad egyedszámát lehetőségeink szerint ­gyérítjük.

– Az aranysakál jelenléte lassan állandósul megyénkben – mutatott rá Kasuba András, az Országos Magyar Vadászkamara megyei területi szervezetének titkára.

– ­Folyamatosan növekszik a ragadozó előfordulási területe, ezt mutatják a kilövési adatok is. Alig egy évtizede még egyetlen sakált sem lőttek ki a megyénkben vadászók, azután egy-két egyed került terítékekre éves szinten, később viszont már gyorsan emelkedett a számuk – mondta.

Banka Csaba