Mégis vannak csodák: nászajándékukat a szolnoki állatvédőknek kérték

Érdekesség, hogy az egyébként budapesti családnak nincsen kutyája és soha nem találkoztak az egyesület tagjaival.

– Nem, nincsen kutyánk! – nevet Antalovits Judit, amikor arról faggatjuk, otthon vajon hány négylábúval élnek együtt.

– A budapesti első emeleti lakásban nem szerettünk volna házőrzőt tartani. De már épül új lakásunk, ahol kert is lesz, ott biztosan csahol majd egy-kettő...

Judit és párja, Molnár Gergő kilenc év ismeretség és két fiúgyermek megszületése után döntött úgy ebben a hónapban, hogy összeházasodnak. Nem klasszikus sátras lagzit képzeltek el maguknak: a barátokat és a családot is egy péntek délutáni kötetlen együttlétre invitálták. De más szokatlan eleme is volt az ünnepnek.

– Barátainktól levélben azt kértük, hogy ne hozzanak semmilyen ajándékot. De tényleg semmit. Javasoltuk, hogy azt az összeget, amit ránk szánnának, utalják át inkább a szolnoki székhelyű Kéz a Mancsért Egyesület számlájára.

Judit elmagyarázza, hogy az önkénteskedés, a civil munka és mások segítése mindig is az élete része volt. Foglalkozott már down-kóros gyerekekkel, hátrányos helyzetű picikkel és most is rendszeresen támogat táppal, takarókkal, pénzzel állatmenhelyeket.

– Mégis a gyermekvédelem a szívem csücske, két saját fiunk mellé szeretnénk majd egy kislányt örökbe fogadni a férjemmel, az örökbefogadási folyamatot most, az esküvőnk után indítjuk el. A mancsosok támogatásával kapcsolatban talán furcsa, de az egyesület tagjaival soha nem találkoztam, még Szolnokon se nagyon jártam.

– Valamikor egy éve véletlenül bukkantam rájuk az egyik közösségi oldalon. Lenyűgözött a tenni akarásuk, hogy hóban-fagyban, pénz és telephely nélkül is mentik, gyógyítják a kutyákat. Pár hónapja láttam kétségbeesett felhívásukat, melyben leírták, hogy több százezer forintos tartozásuk van, ha nem jutnak pénzhez, felhagynak önkéntes munkájukkal.

– Akkor két részletben küldtem nekik 70 ezer forintot támogatásként. Bíztam benne, hogy barátainkat mozgósítani tudjuk, és most egy nagyobb összeg is érkezhet az egyesület számlájára.

– Kezünk, lábunk remegett a hír hallatán, hiszen ilyen még nem fordult elő velünk, hogy egy pár nem magának kéri a nászajándékot, hanem egy szervezetet támogat inkább, akik éppen mi vagyunk – folytatja a történetet Lajkó-Balázs Edit, az egyesület elnöke.

Izgatottan teltek az esküvő előtti és utáni napok, Editék figyelték a bankszámlát, Juditék pedig várták a végeredményt. Kedden aztán összegezték a beérkezett adományokat és közzétették az eredményt: a friss házasok jótékonysági akciójukkal 235 ezer forinttal járultak hozzá az egyesület további működéséhez.

– Hihetetlen jó érzés, hogy ismeretlenül is kiálltak a fiatalok a közös ügyért. Sok-sok beteg, gazdátlan eb fog ebből a pénzből felépülni és családra találni – tette hozzá Lajkó-Balázs Edit.

Hozzáfűzte: lám, ez a példa bizonyítja, hogy mégiscsak léteznek igaz mesék.

Folytatják az önkénteskedést

– Körülbelül annyi összegre saccoltunk, amennyi valóban befolyt – mondja Antalovits Judit.

– Barátaink közül amúgy nem mindenki vette komolyan kérésünket, talán viccnek gondolták azt... Mindenesetre mi az önkénteskedést és a civilek támogatását tovább folytatjuk – bólogat az állatvédő édesanya, elárulva azt is, leendő kutyájukat természetesen a Kéz a Mancsért Egyesülettől fogadják örökbe.

Joó Zsuzsa