Őrzik a parancsnok emlékét, aki életét áldozta a jászberényiekért

Életét áldozta, mert próbálta védeni a jászberényiek életét. Besenyi Vendel helytörténeti kutatóval keltünk útra Jászberényben, hogy az öreg laktanya szovjet páncélos alakulata parancsnokának emlékét felidézzük tragédiája helyszíneinek felkeresésével.

A városban állomásozó szovjet alakulat és a lakosság nagyon jó viszonyt alakított ki egymással. A felnőttek együtt jártak a szórakozóhelyekre, a könyvtárban külön részleget alakítottak ki a szovjeteknek, a gyerekek együtt játszottak a helyi fiatalokkal, sokan közülük tőlük tanultak oroszul.

A forradalom idején nem zavarták meg a helyi eseményeket. A parancsnok több alkalommal is tárgyalt a Forradalmi Tanács vezetőivel, és megegyeztek a közbiztonság fenntartásának kérdéseiről.

Amikor eljött november 4-e hajnala, a berényi szovjet csapatok a laktanyában maradtak. Besenyi Vendel elmondta, a laktanyába korábban bemenekült kommunista vezetők meg is kérdezték a szolgálatot teljesítő katonáktól, hogy miért nem indulnak már el a város felé, de csak azt a választ kapták, hogy nem kaptak rá utasítást.

Dél körül helikopter szállt le a laktanya udvarán – többen így emlékeztek vissza az aznapi eseményekre. Lövések, sortűz hangja hallatszott a laktanyából. A feltárt visszaemlékezésekből kikövetkeztethető, hogy rögtönítélő bíróság elé állították a parancsnokot, és a parancs megtagadása miatt halálra ítélték.

„Az ítéletet pedig azonnal végre is hajtották a laktanya udvarán”

A parancsnok hiába érvelt – mondta a kivégzés helyszínén Besenyi Vendel –, hogy a berényiek „barátságos népek”, a helikopteren érkezett egység vezetőjét ez nem hatotta meg. A legenda szerint a perbe vont parancsnok azt mondta, „…nem lövetek azokra, akiknek a gyerekeivel a mi gyerekeink együtt játszottak!”

A kivégzés után a laktanya mellett földelték el a parancsnokot. Ma ezen a helyen emléktábla hirdeti helytállását. Egy év múlva, szigorú titoktartás mellett hantolták ki és temették el a szovjet katonai temetőben.

A kivégzés után megindultak a szovjetek, a délutáni lövöldözésben hat jászberényi és két szovjet katona vesztette életét.

Neve máig ismeretlen

A parancsnok nevét ma sem ismerjük. Köztársasági elnökként még Göncz Árpád is levélben kereste meg a jászberényiek kérésére az orosz hatóságokat, de még számára sem adták ki a parancsnok nevét – emlékezett vissza Besenyi Vendel.

A szovjetek magyarországi katonai intervenciójának iratanyaga jórészt a podolszki levéltárban található. A titkosítás alól várhatóan 2031-ben szabadítják fel az anyagot. Elképzelhető, csak ezután tudhatjuk meg, ki volt a példamutatóan helytálló szovjet tiszt.

Banka Csaba