Elindult a milliárdos szolnoki templomfelújítás előkészítése

– Minden, ami faemlék! Ezeket vizsgálják a napokban a szakértők. A mai felmérésen a mellékoltárokat elemzik a restaurátorok, akik jelenleg a Páduai Szent Antal-oltáron dolgoznak… – kezdte a belvárosi templomban Máthé György.

A szolnoki esperesplébános elmondta, bőven lesz helye annak a közel másfél milliárd forintnak, melyet a belvárosi templom és a vártemplom rendbetételére használhatnak fel. Hiszen a jövőben mindkét épületben komoly fejlesztéseket tervez a plébánia.

– A templom fából készült emlékei nagyon elöregedtek már. Ha arra gondolunk, hogy 1724-ben kezdődött el a templom építése, az oltárok és a padok pedig a 19. század elejéről származnak, ez nem is csoda – tette hozzá.

Majd hangsúlyozta, évszázadokkal ezelőtt különféle céhek támogatásával valósult meg a mellékoltárok állítása, amelyek értékes barokk emlékeknek számítanak.

A faremekekről azt is megtudhattuk, többük állapota alaposan leromlott az évek során. Ezért a közeljövőben egyebek mellett az Assisi Szent Ferenc-, a Szent István- és a Mária-oltár is megújul.

– Ezekben eredetileg nem volt vas vagy szög, amelyek összefogták volna azokat, ugyanis csapolt módszerrel készültek. Így korábban már meg kellett erősítenünk őket, hogy ne essenek szét – emlékeztetett a plébános.

Máthé György arról is beszámolt, szeretnék, ha a templomban modern eszközök is megjelennének. Az énekszövegeket például nagy képernyőről olvashatnák a hívek. A szentmiséket pedig a sekrestyében is közvetítené a plébánia.

De lehetővé tennék azt is, hogy a kisgyermekes anyukák egy hittanteremben foglaljanak helyet gyermekeikkel, hogy onnan figyelhessék a szertartást. Ebben a helyiségben egyébként játszhatnának is a kicsik. Az itt tartózkodó szülők ugyanakkor így is eljuthatnak a templombelsőbe, a mellékajtón belépve áldozni is tudnának.

Az esperesplébános ezután hangsúlyozta, már egyetlen oltárral is rengeteg a munka, hiszen a barokk díszítményekkel nem könnyű dolgozni. Emellett az eltakart felületek is fejtörést okozhatnak a szakembereknek. Bizonyos részek ugyanis igencsak átalakultak a régmúltban.

Ottjártunkkor a Szent Antal-oltárt mérte fel Jakab Dániel farestaurátor. Aki mint mondta, egy műemlék felmérésénél a méretek felvétele az első feladat.

– Ezután pedig megvizsgáljuk, hogy milyen beavatkozásokat végeztek már el a tárgy története során. Nem feledve, hogy egy restaurátornak nem egy új mesterművet kell alkotnia, hanem az eredeti mester keze után kell mennie – hívta fel a figyelmet a szakértő.

– Ennél az oltárnál eddig azt az érdekességet találtuk, hogy az eredeti márványozás teljesen más színű volt, mint amit most látunk. Ez azt jelenti, hogy valamikor az egészet átfestették – mutatta meg a „feltárt” részeket.

– Vegyszerekből rengeteget használunk egy-egy munka során. Az aranyozás tisztításánál például lakkbenzint és kromofágot alkalmazunk – vette át a szót Dániel munkatársa, Papp Mátyás. Hozzátéve, hogy a részletes felújítás érdekében egy műteremben szedik darabjaira a faremeket.

– Az oltárbontás és összeállítás után az első nagy feladat a szerkezeti megerősítés. Ez az, ami kívülről egyáltalán nem látszik. Az oltár hátuljának repedése, vagy egy rovarfertőzés helyreállítása olyan láthatatlan feladatok, amelyek olykor több hetes, esetleg hónapos munkát igényelnek.

– Ám, ha ez az alap megvan, már hozzákezdhetünk a művészi munkához – zárta gondolatait a restaurátor.

A felmérések során megtudtuk, a templom orgonáját nem érintik majd a munkálatok. Kőművesmunka azonban lesz, hiszen új kövezet kerül a régi helyére.

Hosszú ideig élt még az emléke

Nemcsak a fából készült műemlékeknek, de a freskóknak is hosszú élete lehet. Egy északi-tengeri szigeten annak idején egy freskót meszeltek le. Az évszázadok alatt azonban kialakult egy szokás a festmény körül.

Amikor a hívek beléptek a templomba, a bejárattól balra mélyen meghajoltak a kép előtt. Később viszont már csak a lemeszelt falfelület előtt tudták ezt megtenni. Idővel pedig már senki sem értette a szokás jelentését, de a meghajlás hagyománya megmaradt.

Aztán a templom felújításakor egy Szűz Mária-kép került elő, karján a kisdeddel. Régen nem tudtak már a helyiek a háromszáz évvel ezelőtt lemeszelt képről, a lelkekben mégis élt az emléke. Hasonló módon láttak napvilágot a jánoshidai templom gótikus kőfaragványai is a barokk kori elfalazás mögül.