Díjazta a megyei közgyűlés Busi Lászlót, a vízirendőrök vezetőjét

– Miért ezt a hivatást választotta?

– A Tisza mentén nőttem fel, és már kisgyerekkorom óta vonzott a folyó. A barátokkal és az utcabeliekkel állandóan lent voltunk a vízparton, vagy az élőfolyón vagy a Holt-Tiszán, horgásztunk, úsztunk, csónakáztunk. Így nem is volt kérdés, hogy a folyóhoz vagy a vízhez kötődő munkát választok. Amikor 1993-ban beléptem a rendőrség kötelékébe, a megyei rendőr-főkapitányságon vízi-, és légirendész voltam, 1996 óta pedig a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon dolgozom, 2007-től mint vezető. Vagyis mióta felszereltem, mindig kapcsolatban álltam a vízzel.

– Miben más a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság, mint a „szárazföldi” rendőrség, illetve milyen feladataik vannak?

– Úgy szoktam mondani, hogy mi kicsit zöld rendőrök vagyunk, hiszen a természetet, a folyót, a halakat, az állatokat is védjük. Próbálunk rendészeti szempontból egy olyan élhető folyót, természetet biztosítani, ami egyben nyugalmat, biztonságot jelent a horgászoknak, és lehetőséget a turizmusnak. Árvizek idején életeket, értékeket mentünk, emellett a hajózás és a fürdőzés szabályait is betartatjuk. Segítjük a kikötők tevékenységét, a viharjelzést, a nyaralóhajózást, mi végezzük a vízből mentéseket, valamint ellenőrizzük a gáton közlekedőket, és felelősségre vonjuk a természetvédelmi szabálysértőket. Életközelibbek is vagyunk, hiszen részesei vagyunk az emberek mindennapjainak.

– Sok partnerünk van, például önkormányzatok, vízügyi igazgatóságok, a katasztrófavédelem és a Magyar Országos Horgász Szövetség, valamint minden horgász segíti a munkánkat. Mindig elérhetőek vagyunk, és bátran fordulnak hozzánk, ha például orvhalászatról szereznek tudomást, hiszen tudják, hogy reagálni fogunk. Ez óriási segítség, hiszen a Tisza teljes magyarországi szakasza hozzánk tartozik, valamint a Tisza-tó is. Szegedtől Tiszabecsig hét megyében vagyunk jelen. Egy általunk meghirdetett rajzpályázaton az egyik alkotásban a Tisza őrzőinek neveztek minket a gyerekek, és szívesen használjuk ezt a minősítést, hiszen valóban így van.

– Mi a legszebb ebben a hivatásban?

– Kevés embernek adatik meg, hogy örömmel mehet be dolgozni, de én közéjük tartozom, hiszen a hobbim a munkám. A legszebb pedig az benne, amikor segíthetünk és életeket mentünk. Például számtalan árvizet megéltünk már a Tiszán, nagy gátszakadásokat, veszélyes helyzeteket. Amikor bajban vannak az emberek és segíteni tudunk, az a hálás köszönet, amit egyébként van, hogy ki sem mondanak, de látjuk rajtuk, az mindenféleképpen az egyik legszebb ebben a hivatásban. Emellett rengeteg állatot mentünk árvíz idején, például őzet, kis vadmalacokat. Felemelő élmény, amikor nyugodtan ülnek a csónakban, hiszen érzik, hogy van segítségük.

– Melyek a legemlékezetesebb esetek, amelyek pályafutása során történtek Önnel?

– Én már gyerekfejjel is életet mentettem, hiszen 6-8 évesek lehettünk, amikor az egyik barátomat elvitte a víz. Egy hosszú ágat nyújtottunk neki és kihúztuk, így számomra a legnagyobb „élmények” az életmentések. Sajnos minden év produkál olyan esetet, amely a jelenlétünk és aktív tevékenységünk nélkül halállal végződne. A Tisza-tó az, ahol általában ezek összpontosulnak, hiszen ott több ember tartózkodik, ezért ott több a rendőr is. Már nem egyszer csak azért végződtek szerencsésen esetek, mert a vízirendőrök épp a közvetlen közelben tartózkodtak. A legemlékezetesebb azonban akkor történt, amikor épp eligazítást tartottam a kiskörei vízlépcsőnél.

– A duzzasztó zsilipkezelője hívott, hogy négy embert sodor a víz az erőmű turbinái felé. Azonnal cselekedtünk. Egy német turistacsoport kajakkal és kenuval jött le Tiszafüred felől, és le akartak menni a hajózsilipen, de rosszul fordultak be, ezért a szél behúzta őket az üzemi területre. Mind a négy fiatalt ki tudtuk menteni, de ott már olyan erős szívóhatás volt, hogy a nagy teljesítményű hajónk is alig tudott megbirkózni vele. Mindkét kenut beszippantotta a turbina, azokat nem tudtuk megmenteni, darabokban jöttek ki a túloldalon. A sikeres életmentésért a német konzultól még köszönőlevelet is kaptunk.

– Melyek voltak a legnagyobb sikerei rendőri pályafutása során?

– Több sikerélmény adatott meg a munkám során. Az egyik az volt, amikor a nemzeti parkkal közösen programot indítottunk a tiszavirág védelmére, hiszen egyáltalán nem becsülték, pedig már akkor is védett fajnak számított. Jelenleg a horgászok alig gyűjtik, és megjelentek a tiszavirág nézők, mint turisztikai forma. Tíz évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen sikereket lehet elérni. Az emberek megértik, hogy a természetet nem lehet szétrombolni, különben amiből nekünk most még jut, az unokáinknak már nem fog. A Tourist Police programunk is sikeres, ami már több mint tíz éve működik.

Címzetes főiskolai docens címmel is rendelkezik

Busi László katonai diplomával a zsebében, előadóként került a megyei rendőr-főkapitányság Közlekedési Osztályára, majd egy év múlva kiemelt főelőadóként dolgozott a szakterületen. Időközben a Rendőrtiszti Főiskola közlekedési szakán újabb diplomát szerzett. A Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitánysághoz 1996-ban került, ahol a hivatal kiemelt főelőadója, később hivatalvezetője lett. 2001 és 2007 között a rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti, majd Víziközlekedési Osztályát irányította. 2007 óta pedig a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság megbízott, majd kinevezett vezetőjeként tevékenykedik.

Pályafutása alatt számtalan elismerésben és dicséretben részesült. Ezek közül a nemrég átvett kitüntetésen kívül kiemelkedik még a „Tisza-tavi Régióért” díj, amelyet a Tisza-tó térségében huzamosabb ideje kifejtett kiváló tevékenységéért vehetett át tavaly. Fontos még megemlíteni, hogy 2014-ben címzetes főiskolai docens címet adományozott neki a Szolnoki Főiskola Szenátusa, valamint ugyanebben az évben a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. „A Tisza-tavi horgászatért” elnevezésű díját is átvehette az akkori vidékfejlesztési minisztertől, dr. Fazekas Sándortól.

– Ez egyébként a világon mindenhol létezik, de mi továbbfejlesztettük. Például a Debreceni Egyetem mentőtiszt képzésének végzős diákjai is teljesítenek velünk szolgálatot. Tanultunk ugyan újraélesztést, de nem ez a szakmánk. Egyszer épp szemtanúi voltunk, hogy egy édesanya két kisgyermekével kerékpározott, és az egyikük elesett, mindkét gyerek sírni kezdett, a kerékpár kormánya pedig elhajlott. Azon nyomban ott termettünk, a mentős lefertőtlenítette a gyermek térdén a sebet, bekötözte, a rendőr helyrehozta a kerékpárt, és ajándékot is adtunk a gyerekeknek. Az édesanya, aki egyébként a Dunántúlról érkezett, azt mondta, nem gondolta volna, hogy perceken belül odaérünk, és még örömet is okozunk gyermekeinek.

– Milyen érzés volt átvenni a Rendészeti és Közbiztonsági Díjat Hubai Imrétől, a megyei közgyűlés elnökétől?

– Amikor a civilek adnak valamilyen elismerést, az mindig duplán számít, hiszen ők más szemmel és másképp látják a rendőri munkát. Emellett teljesen váratlanul ért, így igazi meglepetés volt, hogy a közgyűlés engem ismert el a Rendészeti és Közbiztonsági Díjjal. Ez azonban nem kizárólag a személyemnek szól, hanem az egész szervezetnek. Szerencsés vagyok, hogy olyan jó kollégákkal dolgozhatok együtt, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Enélkül, így nagy területen „szétszóródva”, nehéz egy szervezetet jól vezetni, hiába van meg hozzá minden technikánk. Ezenkívül, mivel nálunk ritka az elvándorlás, régóta dolgozunk együtt, már szinte ismerjük egymás gondolatait is.

– Mivel tölti a szabadidejét?

– Szeretek olvasni, főleg történelmi könyveket, de emellett szívesen fotózok is. Természetesen természetképeket készítek. Emellett a családommal töltött idő is nagyon fontos számomra.