Egy tisztább Tisza-tóért küzd a fiatal önkéntes

Ez mind az emberi felelőtlenség és a rossz ukrán hulladékgazdálkodás következménye. Egy fiatal – addigi életét hátrahagyva – úgy gondolta, felveszi a kesztyűt, és nekivág a probléma felszámolásának. Ő Párdy Bence.

Eddig már közel hétszáz zsák hulladékot gyűjtött a Tisza-tó tiszafüredi vizeiről, az általa megmozgatott szemét össztömege messze meghaladja az egy tonnát. November 1-jén lesz négy hónapja, hogy belevágott. Lehet, hogy elsőre úgy tűnik, nagy fába vágta a fejszét, ám az elért eredmények őt igazolják.

– Régen elhatároztam, hogy részt szeretnék venni a műanyagszennyezés felszámolásában, a PET-Kupának köszönhetően kerültem ismét kapcsolatba a Tisza-tóval. Az első élmény nagy hatással volt rám – mondta érdeklődésünkre a harminckét esztendős budapesti fiatalember.

Gyerekkorában gyakran megfordultak a Tisza-tónál, mindig is vonzotta ez a régió. Bár korábban a környezettudatosság ennyire intenzíven nem volt jelen az életében, de az első tapasztalat mindent megváltoztatott. Mindig fontos feladatnak tartotta a környezetkárosítás visszaszorítását, ezért szomorúan vette tudomásul, hogy napjainkra ez már hatalmas méreteket öltött.

– Vannak olyan helyek, ahol elszórtan találunk hulladékot, de van, ahol koncentráltan jelentkezik a probléma. Jellemzően a kanyarulatok külső ívén és az alacsonyabb partszakaszokon – osztotta meg tapasztalatait.

Elmondása szerint azért fontos a gyors beavatkozás, mert az idő előrehaladtával csökken az esélye a lerakódott szemét eltakarításának. Hordalék és avar rakódik rá, amit újabb hulladékréteg követ. Ezt megelőzni közös érdekünk, hiszen a Tisza-tó, és ezáltal a térség jövője múlik rajta.

A kitermelt hulladékot szelektíven gyűjti, színek szerint válogatja szét a PET-palackokat, emellett az üveget, fémet és kommunális hulladékot, valamint háztartási műanyagot különíti el. Mindezt csak egy átlagos munkának fogja fel, reggelente vízre száll, és addig csinálja, amíg el nem fárad. Átlagban tizenkét zsák szemetet gyűjt egy nap, időjárás függvényében hat-nyolc órát is a vízen tölt.

– Hogy érek rá minderre? Nem anyagi megfontolásból teszem. Sokszor kérdezik ezt tőlem – felelte kérdésünkre.

Előző munkahelyén azzal szembesült, hogy egyes munkafolyamatokkal rengeteg hulladékot termelnek, mely sorsával aztán nem igazán törődnek. Ezt volt az utolsó csepp a pohárban, nem szeretett volna ehhez asszisztálni.

– Előbbre való a hulladékprobléma megoldása, mint a saját egyéni céljaim és vágyaim megvalósítása – szögezte le. – A szükségesnél lassabban jönnek azok a lépések, amelyek később a probléma megoldását jelentenék, ezért úgy gondoltam, saját példával járok elöl – fűzte hozzá.

Örömmel látja, hogy egyre többen fordulnak érdeklődéssel a téma iránt, az ő tevékenysége és egyéb szemléletformáló kezdeményezések nyomán. Úgy gondolja, a probléma megoldásának a kulcsa az lehet, ha minél többen szembesülnek a környezetükben jelentkező problémával. Idővel pedig elérni azt, hogy ne a probléma megoldásán, hanem a megelőzésén dolgozzanak.

Eleinte sátorban, ma már egy lakókocsiban lakik a helyi Albatrosz Kikötő és Kempingben. Minden reggel a tiszafüredi szabadstrand melletti kikötőben száll vízre, hogy megküzdjön a szerte hagyott hulladékkal. Természetesen nemcsak Tiszafüreden tervezi folytatni a megkezdett munkát. Ha úgy látja, hogy elérte a célját, akkor továbbáll egy másik településre, ahol úgy ítéli meg, beavatkozásra van szükség. Egy biztos: addig nem nyugszik, míg a Tisza-tó tiszta nem lesz.