Feltárulnak a legendás Erdélyi Panoráma megyei kapcsolódásai

Az ’56-os menekült Gilde-Majzik Zsuzsannáról és férjéről, Gilde Barnabásról a közelmúltban írtunk. Lejegyeztük kivándorlásuk történetét, illetve a svájci emigrációjukban – a hazai és külhoni magyar kultúra terjesztéséért – végzett nemes küldetésüket.

Beszámoltunk arról továbbá, hogy könyvmentésekben is jeleskedtek. Ezúton került birtokukba az a napjainkban 122 éves kiadvány is, melyet az Erdélyi Panoráma, avagy Bem–Petőfi Körkép, illetve Nagyszebeni csata néven ismert gigantikus festmény budapesti kiállításával egy időben adtak ki.

Ezt a jeles kultúrtörténeti albumot a – Feszty-körkép méretével és értékével azonos nagyságrendű – festészeti műremek látogatói kaphatták kézhez, amennyiben kifizették érte az akkor egyforintos árát. Egyébiránt ez a ritkaságszámban lévő katalógus az, amely manapság lehetővé teszi, tenné a darabokra vágott mű egyes fellelhető részleteinek azonosítását.

E feleszmélésnek – mármint hogy a Gilde-Majzik család birtokában van egy ilyen korszakos kuriózum – további apropója, hogy az 1898-ban, a fővárosi Városligetben bemutatott, eredetileg tizenöt méter magas és százhúsz méter kerületű Erdélyi Panoráma néven (is) ismert legendás körkép részleteit éppen húsz esztendeje, hazánkban először Szolnokon állították ki.

A nagyközönség 2000. március 4–22. között a Szolnoki Galériában láthatta először az 1900-ban Galíciába kiszállított, üzleti megfontolásokból szétszabdalt és egyenként eladott, egészében több mint száz éve nem látott körkép néhány nagyobb részletét – tizennyolc eredeti festményt és két replikát. Megyeszékhelyünk tehát kiváltságos volt, hiszen e 2000-es szolnoki bemutató után egy héttel tekinthették csak meg a fővárosi látogatók a festett vászonelemeket a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Tüzértermében.

– Az ezredforduló évében úgy esett Szolnokra, mint első hazai kiállítóhelyre a választás, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyének a lengyelországi Tarnów járással, Małopolska régióval 1996 óta kiváló, oda-vissza vendégeskedésekkel zajló, sokoldalú, ám elsősorban kulturális együttműködése volt – emlékezett vissza az 1908-ban szétszabdalt Erdélyi Panoráma részleteinek megyeszékhelyen történő kiállításáról dr. Kertész Róbert. A régész azokban az időkben a Damjanich János Múzeum igazgatója, hivatalosan a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője volt.

– A millenniumi évfordulóhoz kapcsolódóan a lengyel testvérmegye azt a kezdeményezést karolta fel és támogatta, hogy amennyiben Magyarországon kiállítást szerveznek a monumentális mű tarnówi múzeumban megtalálható festményrészleteiből, úgy először Szolnok legyen az első kiállítóhely. Mi nagy köszönettel fogadtuk, és hazai, illetve lengyel kormányzati segítséggel meg is rendeztük a tárlatot. Szolnokon azóta a Munkácsy-kiállításoknak volt akkora sikere és látogatottsága, mint az Erdélyi Panorámának – hangsúlyozta a 2000-es tárlat jelentőségét dr. Kertész Róbert.

Ha egyben lenne, ma az Erdélyi Panorámát is nemzeti ereklyeként emlegetnénk. Megvalósulását egyéb körképek ihlették. A jelentős méretekkel bíró körképfestészet az 1800-as évek végén aranykorát élte. Feszty Árpád 1891-ben, párizsi útja során figyelt fel „A francia hadsereg” című monumentális panorámafestményre. A lenyűgöző nagyságú körkép láttán Feszty elhatározta, hogy hasonló méretekben festi meg a bibliai özönvíz történetét. Apósa, Jókai Mór azonban arra beszélte rá, hogy inkább a 896-os honfoglalást fesse meg, hiszen közeledik az 1896-os évforduló, a millennium. Feszty szót fogadott Jókainak.

Amikor nekilátott a munkának, sok egyéb festőtárs mellett felfogadta a jászapáti születésű Vágó Pált a mozgalmas jelenetek, míg a gyermekkorát Szolnokon töltő, majd művészinasként a Szolnoki Művésztelepre visszatérő K. Spányi Bélát a tájképek megfestésére. Utóbbi festők, megyénk büszkeségei, jeles művészei tehát Feszty híres, ma Ópusztaszeren kiállított, „A magyarok bejövetele” című körképén (is) szereztek tapasztalatot a későbbi munkáikhoz – a Feszty-körkép megnyitója 1894. május 13-án volt a Városligetben.

Eközben Lwówban (akkor az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Lemberg, ma az ukrajnai Lviv – a szerző) ugyancsak állt már az a rondella/körépítmény, amelyben egy hónappal később, 1894. június 5-én hivatalosan először lehetett megtekinteni a Racławicei Panorámát. Jan Styka festőművész és lengyel kollégáinak monumentális alkotását 1896-ban, a millenniumi ünnepségek évében Magyarországra hozták, és kiállították, ugyancsak a Városligetben. Mintegy 800 ezer látogató tekintette meg.

A nagy sikerre való tekintettel a Bánffy-kormány megbízta Jan Stykát, hogy készítsen hasonló alkotást az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára. Styka a dicsőséges tavaszi hadjárat 1849. március 11-i nagyszebeni csatáját választotta a mű témájául, amelyben honfitársa, a lengyel származású Bem József vezetésével a magyar honvédsereg fényes győzelmet aratott az egyesült osztrák és orosz erők felett.

Styka, lengyel és német művészek mellett, a Feszty-alkotásnál is jeleskedő K. Spányi Bélát és Vágó Pált kérte fel a munkára. Utóbbi művészünk festette meg az Erdélyi Panoráma hetven(!) százalékát. A 15x120 méteres teljes körkép Lwówban készült el, öt hónap alatt. Bár a megrendelő a magyar kormány volt, ám először, 1897 szeptemberében Lwówban állították ki. Majd az év végén Magyarországra hozták, és egy városligeti pavilonban, 1898 elejétől lehetett itthon is megtekinteni.

A mű népszerűsége ellenére Jan Styka nem látott reményt arra, hogy a korábban kialkudott honoráriumot a magyar kormánytól megkapja. Ezért 1900-ban a körképet összetekerte és Galíciába szállíttatta. Az Erdélyi Panorámát Varsóban állították ki utoljára, 1907-ben. Egy évre rá, az anyagi nehézségekkel küszködő Styka a körképet részekre vágatta, és azokat külön-külön értékesítette.

Eltelt húsz év, Bem József maradványait 1929-ben hazaszállították szülővárosába, Tarnówba. Ekkortájt kapott újból figyelmet a Bemre (is) fókuszáló Erdélyi Panoráma. A Tarnówi Múzeum akkor és azóta is igyekszik a világ számos tájára elkerült körképrészleteket összegyűjteni, lelőhelyüket megállapítani. Eddig a körkép alig egynegyedét sikerült csak fellelni. Sajnos.

Megyeszékhelyünkön idén, várhatóan március 7-én rendezik meg az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat szolnoki csatájára emlékező huszonnegyedik hadijátékot. Ne feledjük, e hagyományőrző bemutató apropót szolgáltat egyrészről az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire, hőseire való megemlékezésre. Másrészről a legendás Erdélyi Panoráma, annak megyei, szolnoki kötődésű festői, valamint a körkép jubileumi, épp húszéves szolnoki „vendégszereplése”, továbbá egy albumnyi nagykörűi emlékeinek felelevenítésére is.