Hobbi raliversenyzőként is kiváló helyezéseket ér el Tóth Tibor

– Tizenöt éve ültem először raliautóban– kezdte történetét Tóth Tibor, aki tíz év kihagyás után két éve versenyzik újra. Az országos ralibajnokság idei megméretései közül a miskolcin már a dobogó tetején is állt.

Egy évben nyolc futamot hirdetnek, amelyek a gyorsasági és az azokat összekötő közúti szakaszokból állnak. Az előbbit versenytempóban teljesítik egy lezárt, forgalomtól mentes útszakaszon. Az úgynevezett etapok során a közlekedési szabályok betartásával haladnak a riválisok, mesélte a részleteket Tibor, majd kiemelte a navigátor fontos szerepét is.

– A verseny első napján, a bejárás során maximum háromszor mehetünk végig normál tempóval a kijelölt úton, ekkor feldiktálom a pályát Szabó József navigátoromnak, neki azt megfelelő ütemben kell visszamondani a verseny során. Ha ez jól sikerül, akkor nagy sebességgel tudunk haladni.

– A gyorsaságinál nem hibázhat a navigátor, mert ha téveszt és például rossz kanyart mond, akkor nagy baj lehet. És persze gyomorral is bírnia kell, én két kanyar után már rosszul lennék abban az ülésben – mosolyodott el a tószegi sportoló.

Nemcsak az elmúlt években elért szép eredmények miatt tekinti kedvenc pályájának a miskolcit, a diósgyőri stadion méltó helyszíne a versenynek. A nézők betekintést nyerhetnek a szerelési feladatok rejtelmeibe, és beszélgethetnek a sofőrökkel is. A gyorsasági szakaszok elérhető távolságban vannak.

– Sokat számít a sebességnél, ha a vezető meg tudja jegyezni a pálya részleteit, és átlátja az egészet. De persze ellenpélda is van: a székesfehérvári versenyen mondtam Jóskának, hogy itt ne hibázz, mert nagyot bukhatunk – hangsúlyozta Tibor.

A Rally Café Racingtől bérelt autóját csapata szervizeli, felkészíti, és a versenyre szállítja. Márciustól novemberig havonta egy hétvégét szerveznek, a pálya lehet aszfaltos vagy murvás is. A csütörtöktől vasárnap estig tartó eseményeken akár ezer kilométert is vezethetnek a sofőrök. Fizikailag is megterhelő egy-egy hétvége, a kánikulában tűzálló ruhában és overallban ülnek az autóban, de ehhez néhány verseny után hozzászokik az ember.

– Hobbistának tartom magam. Hétköznap sokat dolgozom, de amikor versenyezni megyek, úgy intézem, hogy ne keressenek a munkatársaim, így teljesen ki tudok kapcsolódni. Ez a négy nap egy teljesen más világ, levetem a gondokat, és persze feltöltődöm adrenalinnal. Nem mindenáron, de természetesen figyelem a másodperceket. Már azt is sikernek könyvelem el, ha magunkhoz képest jó időt autózunk. Persze a fő cél a gyors, stabil és biztonságos vezetés, meg hogy élvezzük ezt az egészet. Vannak olyan körülmények, amiket nem befolyásolhatunk, például az időjárás vagy egy műszaki hiba.

A gyakorlás a legfontosabb

– A versenyautóban töltött idő mind a fejlődést biztosítja, mindennek a gyakorlás a lelke – vallja Tibor, aki szerint a legjobb, ha egy lezárt útszakaszon tudnak tesztelni. Ilyen alkalmakkor lehetőség nyílik, hogy a barátok és szurkolók is kipróbálják a navigátori ülést, éles körülmények között.

Különös hobbiját családja is támogatja, néhány versenyre barátai is elkísérik, ugyanis minél több néző van, annál jobban élvezik a megméretéseket a versenyzők.