Erzsike néni osztályfőnök szeretett a legjobban lenni, azt vallja, ennél nincs is jobb tanári feladat

Pedagógus Szolgálati Emlékérem elismerést kapott a közelmúltban a Kunhegyesi Általános Iskola és AMI Dózsa tagintézményének idén nyugdíjba vonuló pedagógusa, Karczagné Kocsis Erzsébet.

Nem ez volt az első elismerése, több díjat kapott pályafutása során. Sokszor állították példaként kitartó és alapos munkáját, elhivatott hozzáállását. A kitüntető címek listája hosszú, számára talán mégis ez a legkedvesebb.

– Nagyon jólesett az elismerés, valamint a méltatás, melyet az iskola vezetősége állított össze. Kiemelték a szakmai tudásomat, osztályfőnöki munkámat, illetve a diákjaim magyar nyelvi versenyeken elért eredményeit – idézte fel az ünnepségen elhangzottakat.

Aktív részese volt a település közéletének, városi ünnepségeket szervezett, diákjai rendszeres fellépők voltak ezeken az eseményeken. Eleinte vonakodva fogadta el az ilyen irányú felkéréseket, mert nagyon sok pluszmunkával járt egy városi ünnepség megszervezése és lebonyolítása, de a jól sikerült rendezvények és műsorok mindenért kárpótolták.

Négy évtized persze nagy idő… Eleinte néhány tanévet dolgozott a Kossuth, majd három és fél évtizedet a Dózsa úti iskolában. Kedvenc feladata az osztályfőnöki munka volt, vallja, hogy ez a pálya legjobb része.

„Úgy nem is jó pedagógusnak lenni, ha nincs osztálya az embernek. Az osztályfőnöki munkát szerettem a legjobban”

– mondta a díjazott pedagógus.

Szívesen emlékszik vissza az orosz tagozatra, amikor heti öt órában nyelvi laborban tanulhattak. Versenyeken indultak, tanulóit a megye legjobbjai között tartották számon.

A közismert és népszerű magyar-orosz szakos tanár attól sem riadt vissza, hogy fejlessze tudását. A rendszerváltozás után nagyon megnőtt az igény a németnyelv-­tanárok iránt.

– Szívesen vettem fel a német szakot. Az iskola akkori igazgatója keresett meg, hogy nem képezném-e tovább magam német szakos tanárnak. Örömmel mondtam igent! – emlékezett vissza.

Sikeres pedagógusnak mondhatja magát, hiszen pályája végén nincs hiányérzete. Elismerik és tisztelik, az utóbbi években előfordult, hogy fiatalabb kollégák tanácsért fordultak hozzá.

– Sokat kaptam ettől a munkától. Ma is nagy tisztelet övez, még a legváratlanabb helyzetekben is. Ez kimondhatatlanul jó érzés, látni azt, hogy ha korántsem annyira, mint régen, de még tisztelik a pedagógusokat – fogalmazta meg észrevételét Erzsike néni.

– Végtelenül szerettem a munkámat, de az utóbbi években már vártam a nyugdíjazásomat. Szerencsés vagyok, mert nagy családom van, két lányom és négy unokám. Igyekszem a lehető legtöbbet segíteni nekik – magyarázta.

Nyugdíjasként szabadidejét elsősorban unokáival és olvasással tölti. Sokszor eszébe jut azonban a pályafutása egyik alapvetése, miszerint egy jó pedagógus meg tudja nyerni a gyerekeket. Erre szerinte nincs biztos recept, mindig az adott helyzetben kell kitalálni.

– Személyre szabottan lehet a gyerekekkel boldogulni. Szigorúság, megértés vagy meggyőzés, mindig más a megoldás. A mai gyerekeknél legtöbbször a figyelemfelkeltés, motiválás a célravezető – osztotta meg a tapasztalatait.

Személyes kedvencei közé tartozik Arany János, a gyerekekkel is könnyű megszerettetni a híres költő munkásságát. Meglátása szerint, nagyon nehéz manapság felkelteni a diákok érdeklődését az irodalom iránt.

Utolsó osztálya 2016 júniusában ballagott el, idén februártól már nyugdíjas. Célja, hogy a közeljövőben bepótolja az elmúlt években kimaradt olvasást, mint mosolyogva megjegyezte: nagyon sok könyvem van még hátra…

„Ez a tökéletes lezárása a pályámnak”

Örül a pihenésnek, de még furcsa érzéssel tölti el, amikor találkozik iskolába siető gyerekekkel, egykori tanítványokkal. Még szokni kell, hogy ettől a tanévtől kezdve rá már nem vonatkozik az iskolacsengő jól ismert berregése.

– Ez az elismerés tökéletes lezárása a pályámnak. Úgy érzem, megtettem mindent, amit lehetett. A munkám nem volt hiábavaló, nincs bennem hiányérzet… – fogal­mazott Karczagné Kocsis ­Erzsébet.

Ujvári László