Ujlaki Csaba: „mind ott kucorogtunk valamikor a csillagok belsejében; az univerzum bennünk van”

– Ebben az épületben mindenképpen szerettünk volna egy természettudományos stúdiót létrehozni, kiemelve a csillagászatot.

– Ez a klub elsősorban az elméletről szól, mindenről, ami a csillagászattal kapcsolatos – meséli Csaba, aki azt is elárulja, a létszám változó, az ide járó korosztály is vegyes.

– Ám kialakult egy körülbelül hatfős mag, akik az indulás óta hűen kitartanak. Az idősebbek úgy szívják magukba a hallottakat, mint a szivacs, van olyan, aki jegyzetel, de a fiatalok között is akad rendkívül fogékony – teszi hozzá.

Közben átmegyünk a másik terembe. Az egyik falat teljesen beborító kivetítőn színpompás bolygók, csillagködök, fénylő galaxisok jelennek meg. Igazi panorámás mozi a világűrről.

A bonyolultról is egyszerűen szólni

– Meg akartam érteni az összefüggéseket – válaszolja Csaba, amikor arról faggatom, honnan ered a csillagászat iránti szeretete.

– Nagyon jó csillagász előadók voltak a közelemben, és nagyon jó szakkörök működtek itt, Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiműveknél, kiváló szakértői vezetéssel és a toronyházban is jó szakkör volt – emlékszik vissza.

Tanulmányai során azt tapasztalta, az univerzumban minden mindennel összefügg.

– Ahogy felépül a mi világegyetemünk fizikailag, azok a törvények, feltételek belénk kódolódnak.

„Ha szemléljük a csillagokat, csillagködöket, ösztönösen vonzódunk hozzájuk, a harmóniákhoz, arányokhoz, színekhez. Ez mind ott van a csillagok között...”

Kiderül, hiába a mérhetetlen csodálat a világűr iránt, csak innen, a Föld nevű, biztonságos bolygóról szereti vizsgálni.

– Nem, ha felkínálnák, sem mennék még egy kisebb űrbéli sétára sem – jelenti ki nevetve, de határozottan.

– Én kényelmesen, fotelből szeretem vizsgálni a világűrt. Amikor ránézek egy körhintára, már elszédülök... A huszonnégy emeletes tetejéről is jó messzire nézek vagy fölfelé... Tériszonyom van...

Miközben beszélgetünk, megérkeznek az első klubtagok. Anya és fia.

– Tavaly május óta kezdtünk járni, mert elkezdte nagyon érdekelni a csillagászat –mondja fiáról, Barnabásról Baloghné Huba Mónika.

– Az iskolában a könyvtáros derítette ki, hogy Csaba itt előadásokat tart. Barnabás most nyolcadikos, szeretne ezzel foglalkozni. Hát, majd meglátjuk, mi lesz belőle, mennyire gondolja komolyan – teszi hozzá mosolyogva.

A földönkívüliek már a spájzban vannak?

– Mostanában rengeteg olyan elmélettel találkozom, amelyre rá lehet mondani, hogy ez nagyon meredek... Például a földönkívüliek kérdése vagy a csillagközi űrutazás, hipertérben.

– Fontos, hogy rendet tegyünk a fejekben – magyarázza a klub vezetője, miközben lila fénysugarakat kibocsátó plazmagömb köré telepszünk. A hangulat egészen szeánszos, pedig kőkemény tudományról van szó.

– Most látszik megtorpanni a tudomány, mert hatvan évvel ezelőtt a kvantumfizika egy új kaput nyitott. Bár a mikrovilághoz tartozik, az atomok mélye megmagyarázta, hogyan működnek a csillagok.

– Ezzel párhuzamosan fejlődött az űrkutatás, űrhajózás, itt elértünk egy szintet – magyarázza Csaba, amikor arról beszélgetünk, hogy a Hold meghódításával mintha elfogyott volna a lendület.

– Más dolgokkal vannak elfoglalva.

„A fegyverkezés elviszi az összes pénzt, meg a gyorsan megtérülő befektetések”

– mondja az időközben érkező Tóth László, aki szintén hosszú ideje klubtag.

– Nem térül meg gyorsan, de vannak hozadékai. Például a teflont vagy a morzsaporszívót is a NASA találta fel, ezek az űrkutatás melléktermékei. A holdrasszálláskor jött egy hatalmas élmény– veszi vissza a szót Ujlaki Csaba.

– Most megnézünk egy mozifilmet, egy sci-fi-t, és a valóság ezzel szemben kissé szürkének tűnik...

Nagy hagyománya van a csillagászatnak

– Ha a diákok meghallgatnának egy ilyen előadást, nem hiszem, hogy lenne olyan gyerek, akit ez ne érdekelne – vélekedik Mónika, amikor a csillagászat és az oktatás kerül szóba.

– Én is nagyon örültem egykor, amikor fizikából tanultuk – mondja László.

– A 60-as, 70-es, 80-as években hatalmas érdeklődés mutatkozott a csillagászat iránt, nagyon sok tudós és amatőr foglalkozott vele. Olyan története van a magyar csillagászatnak, a szolnokinak is...

– Sírnivaló, hogy feledésbe merült, pedig ebben ötvöződik minden tantárgy – teszi hozzá.

– Mindannyian ott kucorogtunk valamikor a csillagok belsejében, százmillió fokon, darabokban. Aztán kirobbantunk onnan, összeállt egy csillag máshol, körülötte egy bolygó, és most itt vagyunk. Minden a csillagok belsejében volt valamikor...

„Az univerzum bennünk van, és mi az univerzumban”

– zárta gondolatait Ujlaki Csaba.

Még mindig várat magára a Mars meghódítása

– Olyan, mint a csacsi elé lógatott répa, mindig harminc év távolságban van – mondja Ujlaki Csaba a vörös bolygó meghódításáról.

– Rendkívül kockázatos, az odaküldött űrszondák ötven-hatvan százaléka elveszett. Ennyi hibalehetőség az ember esetében természetesen nem megengedhető. Rengeteg veszély van, például a sugárzás.

– Ráadásul nyolc hónap az út oda, ugyanennyi vissza, kettő év ott-tartózkodás, vagyis összesen három év egy Mars-misszió. Ha nem szállnak le, csak megkerülik, akkor is 510 nap.

– A magányba könnyen bele lehet őrülni, hatalmas pszichikai, testi megterhelést jelent. A Mars meghódításához nemzetközi összefogásra lenne szükség. A tudományos együttműködés meg is van, de az anyagi nincs – tette hozzá a szakember.

– Nemrég 2018-at jelölték meg a Mars-expedíció időpontjának, mert ekkor van a Föld és a Mars a legkedvezőbb távolságra ahhoz, hogy kevesebb energiát kelljen a kilövéshez fölhasználni. 2018 után már csak 2035-ben jön el.

Molnár-Révész Erika