Egy kattintás, egy villanás – tényleg csak ennyi lenne?

Én egy ilyen alkalommal gondoltam egyet és előszedtem a fényképeket. Már amikor a fiókot kihúztam, kedves emlékek sora özönlött rám, és nevetni kezdtem. Ahogy a stócokat szedtem elő, és kalandoztam a múltban, az is foglalkoztatott, hogy mik is ezek a kezemben? Balatoni nyaralás alkalmával egy fagyi, amikor épp több van a szám körül, mint a tölcsérben; egy osztálykirándulás az álmos, kialvatlan arcokkal – és máris jönnek a jobbnál jobb sztorik.

Kattan a zár, villan a vaku, készül a kép – és minden megy tovább. Csak egy szempillantásra áll meg az élet. A kiskori, óvodás, kisiskolás, nyaralásos képek; első úszóverseny, aranyéremmel a nyakban; az osztályról készült képek – csak jönnek egymás után. De persze ezeken kívül is még rengeteg esemény, mozzanat van, amik egy ilyen nosztalgiázás alkalmával kelnek életre újra.
Biztos vagyok benne, hogy a megörökített pillanatok, valójában a puszta képnél jóval többet jelentenek. S hogy kinek mit? Próbáljátok ki! Jókat szórakoztok majd...