Ábel Pétert, a Jánoshida játékosedzőjét kérdeztük

– Volt már rá példa korábban­, hogy egy mérkőzésen eljutott öt gólig, mint szombaton a Besenyszög ellen?

– Gyorsan átgondolva az eddigi pályafutásom, nem emlékszem hasonlóra. Ha csak a közelmúltból szemezgetek egy párat, az ősszel ugyancsak a Besenyszög ellen négyet lőttem, illetve a Fegyvernek és a Tiszaföldvár ellen hármat-hármat. De az, hogy egy meccsen ötöt rúgtam volna, az nem rémlik.

– A hangjából ítélve, nem tűnik teljesen elégedettnek.

– Nem is vagyok az. Ha a lefújás pillanatában tizen­három gól áll a nevem mellett, az ellenfél akkor sem szólhatott volna semmit – mondom ezt mindenféle nagyképűség nélkül.

– Az első félidőben nem koncentráltam eléggé, sorra puskáztam el a ziccereket, volt, mikor pár méterről még a kaput sem találtam el. A szünet jót tett, mintha teljesen kicseréltek volna.

– Továbbra is az alapjátékot játszottuk, a társak területbe indítottak, míg én a gyorsaságomat kihasználva lehagytam a védőket, majd a kapust kicselezve a hálóba gurítottam. Ezek mellett tizenegyesből és egy távoli kísérletből is betaláltam.

– Két meccs, két győzelem a tavaszi mérlegük. Mit vár a folytatástól?

– Bizakodó vagyok, mert mindkétszer úgy nyertünk, hogy még csak nem is a legjobb összeállításban léphettünk pályára. Ha minden jól megy, hétvégére teljes lesz a keretünk, vagyis a Fegyvernek ellen már Szentes Bíró Tamás és Cseri Gergő is játszani fog.

– Velük kiegészülve pedig nem is lehet más a célunk, mint a listavezető Szajol nyomába eredni.