Természeti értékeink

A hosszabb utazásokra mindig játékokkal készülünk. Mivel a család 5 tagjából 2, de esetenként 3 is rosszul van az autóban, így az olvasással már meg sem próbálkozunk. Marad a barkochba, a fekete-fehér-igen-nem, a szólánc vagy éppen a gondoltam egy állatra. A kisebbek már a Szolnok táblánál kérdezgetik, hogy mikor érünk oda, így játékokat is hamar bevetjük. Egy állatkerti kirándulás után, ahol a vidrákról hallgattunk egy ismeretterjesztő előadást, például a megoldás természetesen az éppen akkor megismer kisállat volt. A másodpercek alatt elhadart Négylábú? Szőrös? Kicsi mancsai vannak? kérdéssor, azóta már szállóigévé vált. 

Ahogy az is előfordult, hogy hosszas érdeklődés után sem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Ekkor megkérdeztem a fiamat, hogy, azért létező állat, ugye? Mire a válasz csak egy huncut mosollyal kísért: „ Nem, én találtam ki!” volt. Dőltünk borultunk a röhögéstől az elképzelt négylábú, ám pikkelyes, tollas, ragadozó háziállattól, ami az őskorban élt. 

Nemrégiben a Jászság felé vezetett az utunk, mikor a játékot megtörte, hogy az útszéli fákon sorra ültek a ragadozó madarak. Ilyenkor az összes természetismereti tudásomat összeszedve próbálom beazonosítani, hogy mit láthatunk. Általában egerészölyvre tippelek, ám mint cikkünkből kiderül sasok is szép számmal fészkelnek telente a vármegyénkben. Érdemes tehát figyelni a határt, mert még akár olyan különleges állatok is feltűnhetnek, amire nem számítunk.