Egy könyv illata...

Soha nem feledem azt az izgatottságot, amikor általános iskolás koromban nyár végén megkaptuk az új tankönyveket. Na nem azért, mert annyira szerettem volna belemélyedi a bötűkbe, és bemagolni a vastagon szedett keretes részt, hanem az illatuk, a tapintásuk volt az, ami valamilyen megmagyarázhatatlan örömmel töltött el.

Más idők voltak azok. Amikor látogatóba jöttek a rokonok, általában valamilyen kötetet kaptunk ajándékba. Szinte szó szerint dédelgettem a színes-míves mesekönyveket Füzesi Zsuzsa gyönyörű rajzaival, később az ifjúsági regényeket. 

Sütő András Gyermekkorom tükörcserepeinek novellái, Jókai írásai, és persze az indiánregények igencsak meghatározóak voltak számomra akkortájt. 

Épp a minap volt szerencsénk látogatást tenni a törökszentmiklósi Ipolyi Arnold Közművelődési Központban, és a felnőtt könyvtáron keresztül vezetett az utunk. 

Arra gondoltam, mennyire jó lenne itt maradni a csendben, a könyvek között, melyek mindegyike egy saját világot és megannyi tudást rejt. Leülnék a földre, hátamat a falnak támasztanám és csak lapozgatnám, olvasnám a szebbnél-szebb, jobbnál-jobb köteteket. 

Szerencsésnek érzem magam, hogy még a digitalizáció előtti világban nőttem fel, hiszen akkor valószínűleg nem tisztelném ennyire a papírt és a tintát. 

Ám ami megtörtént, megtörtént. És éppen ezért van egyre inkább szükség az Ünnepi Könyvhetekre, hogy emlékeztessenek a könyvek maradandó értékére ebben a változó, és felgyorsult világban.