Útszéli keresztek

Vármegyénk katolikus vidékein, de a vármegyeszékhelyen is találkozhatunk útszéli keresztekkel. Ezeket a gyakran több száz éves, kőből, fémből, fából alkotott emlékjeleket általában azok az emberek állították hálából, akik életükben már megtapasztalták a gondviselés jelenlétét. Olyan jelképről van szó, amely többnyire a vallásilag közömbös, de jó szándékú lelkeket sem zavarja. 

Ezért megdöbbentő az augusztus huszadika után szárnyra kapott hír, hogy Szent István királyunk ünnepén egy dombtetőn álló fakeresztet ismeretlen tettesek leromboltak és maradványaival szalonnát sütöttek. 

Ezt a keresztet egy, lelki feltöltődésként ott gyakran megpihenő elhunyt újságíró emlékére emelték kollégái, és a közeli település népe is szerette, mert azonnal gyűjtést indítottak a helyreállítására. Az ördög, szokás szerint itt is, a részletekben lakik, jelen esetben a hírt követő internetes hozzászólásokban lehet vele találkozni. 

Megdöbbentő vallás- és egyházellenes szövegek követték a bejelentést, mintha még mindig a rossz emlékezetű ötvenes években járnánk.  Sajnos nem egyedi eset történt. Az evangéliumi üzenetről mit sem tudó emberek ítélkeznek állandóan a kereszténységről. Elfelejtve, hogy hittől függetlenül az őket felnevelő kultúrának is olyan pilléréről van szó, aminek lerombolása maradék európaiságunk végét is jelentheti.