Vidéki fészkek

Szathmáry István

Érdekes ország a miénk. Ha ránézünk a térképre, mintha pókhálót látnánk, aminek minden szála egyetlen pontba, a fővárosba fut. Oda igyekeznek az utak, vasutak, és sokak véleménye szerint ott található a tudományos élet központja is. Még az olyan vidékhez kötött tudománynak, mint a néprajz, a legfőbb szentélye, a központi múzeuma is Budapesten található. 

Persze a felszín alatt már nem ilyen egysíkú a kép. Például a nagy múltú magyar Kelet-kutatás legerősebb bástyái az itteni nép kegyelettel őrzött hagyományainak köszönhetően ma már jórészt a mi vármegyénkben találhatóak. Gondoljunk a jászok régi kötődésére a világ egyik legősibb hőskölteményéhez, az elődeik által is tisztelt, ma már magyarul is olvasható, Berényben bemutatott háromezer éves Nart eposzhoz, mely az újabb kutatások szerint egyben az egész világon ismert brit Artúr mondakör alapja lehetett. Vagy az iráni gyökereknél maradva, büszkék lehetünk arra is, hogy a világ leghosszabb, a perzsa és a török népek harcairól szóló eposzát, a Királyok könyvét ma karcagi tudós ihletett fordításában is kézbe vehetjük. 

Hosszan sorolhatnánk a Jászkunság olyan tudósait, akiknek híre határainkon túl is ismertté teszi szűkebb pátriánk nevét. Mindez élő cáfolat arra az állításra, hogy a Gellérthegy alatt ring minden tudomány bölcsője, és biztató számunkra, hogy a mi tájunk mindig szül olyan alkotókat, akik töretlenül folytatják, és tovább viszik a nagy elődök hagyományát.