Repeta 

A házi kosztnál ugyan nincs jobb, de van néhány olyan étel, melyeket valahogy az iskolai menzán szerettem inkább. Ilyen volt például a mákos tészta, a tejbegríz, vagy a porcukorral meghintett szalagos fánk azzal a folyós, híg baracklekvárral. Merthogy egykor ezek voltak a kedvenceim, és ha ilyeneket adtak ki a kedves konyhásnénik a pult másik oldaláról, akkor garantált volt a repeta. Legalábbis a kísérlete. A tökfőzelék esetében valahogy elmaradt az újra kérés, és szegény kelkáposzta sem állt előkelő helyen a népszerűségi versenyben. 

Bár nagyon sok főzeléket kaptunk, vagyis, már akkor törekedtek a gyermekek megfelelő étkeztetésére, még nem igazán volt szempont a kevesebb cukor és zsír használata, allergiákról, lisztérzékenységről pedig akkor még csak nem is hallottam.

Ma már mindenre odafigyelnek a menzákon, és oda is kell figyelni. Ugyanis változott a világ, vele együtt az életmód, vagyis a mozgás, a szabadban töltött idő mennyisége, az alapanyagok minősége, a levegő szennyezettsége és a csuda tudja mi minden még. 

Ma már az ötödikes lányomat érinti ez a történet, mármint az iskolai étkeztetés. Idén csak ebédet kértünk neki, tízórait és uzsonnát nem, hiszen nem napközis már. Mivel pedig eddig szinte mindent hazahozott, mi meg amúgy is pakoljuk a szendvicset neki, így feleslegesnek gondoltuk a tízórait. Csakhogy jelezte, a többiek olyan szuper kajákat kapnak, hogy ő is szeretne. Na már meg...

Így, amit időm lesz, ezt is elintézem az idén létrehozott honlapon, mert most már ezt is lehet. 

És itt jött vissza a régi emlék, miszerint igen, a hazai koszt a legjobb, de van, ami az iskolában finomabb.