Kajacsata

– Anya! Éhes vagyok! – hangzik el egyre gyakrabban a mondat kamaszodó leányom szájából. Ezzel nincs is semmi gond, korábban szinte fényen élt, soha nem volt éhes, például, ha egy játékba nagyon belemerült.

A probléma inkább azzal van, hogy az otthon fellelhető ételek közül egy sem felel meg az ízlésének. Idézném a reakciókat: "fúúúj, blööö, nem szeretem, soha nem szerettem, nem eszem húst" – utóbbi nem olyan régi találmány nála, hiszen míg kicsi volt megette, ma pedig már könnybe lábad a szeme, ha az elfogyasztott állatokra gondol.

Csak abban tudunk reménykedni, hogy legalább a menzán a csordaszellem hatására normálisan hajlandó étkezni. 

Na, és itt jön a képbe a menza, ami egy nagyon kardinális kérdés. Sokszor okoz gondot a végtelennek tűnő várakozás a sorban, főleg korgó pocakkal. Lehetséges megoldást egy dabasi iskola talált ki, mégpedig azt, hogy a felsősök önállóan választhassanak, szedhessenek az ételből, úgynevezett svédasztalos módszert vezettek be. Ezt vette át most a szolnoki Kőrösi Csoma Sándor Általános és Alapfokú Művészeti Iskola, a tapasztalatok pedig igen jók. Lerövidült a sorban állás ideje, kevesebb étel megy pocsékba, és a tanuló azt is kiválaszthatja éppen melyik köretet szeretné. Ez nagyon jól hangzik, remélhetőleg minél több intézmény is átveszi majd. És még az olyan válogatós gyermek, mint az enyém is megtalálhatja (talán) a neki tetszőt.