Szavaink becsülete

Tegnap, 13-án a szolnoki diákok Petőfi-versek szavalásával tisztelegtek anyanyelvünk napjának ünnepe előtt. Az Anyanyelvápolók Szövetségének kezdeményezésére ugyanis 2008 óta ekkor emlékezünk meg arról a törvényről, amellyel az országgyűlés 1844-ben államnyelvvé nyilvánította a magyar nyelvet. 

Elsőre érthetetlennek tűnhet, hogy egykor miért kellett a magyar szót törvénnyel védeni, de valójában szükségszerű lépés történt. Addig ugyanis latinul intéztük az ügyeinket, a magyar beszédnek többnyire a magánéletben volt létjogosultsága, amivel páratlan kincset tettünk kockára. Nem mi állítjuk, hanem hozzáértő idegenek vallják, hogy a mienk a világ egyik legkifejezőbb nyelve. 

Egyetlen hibája, hogy rajtunk kívül nem sokan értik, nehezen birkóznak meg vele, de aki magyarul tanul gondolkodni, annak az esze is más srófra jár, mint a világ más részén élőknek. Nem véletlen, hogy az itteni iskolákból annyi tudós elme került ki és érvényesült szerte a világon. 
Ma már közhely, hogy sikerük egyik titka a magyar nyelv sajátos logikájában rejlik. Sajnos ennek ellenére ezt az értékünket ma sem óvjuk eléggé, majdnem akkora veszélyben van, mint közel száznyolcvan éve. 

Utcáinkon idegen szavak tömege, magyartalan kifejezések sokasága jelzi, hogy szinte szégyenkezünk miatta, de ugyanígy állunk a sokakat be­folyásoló média jó részével is. Néha nem ártana leporolni azt a sokat emlegetett 1844-es törvényt és újra visszaadni általa a tiszta magyar szó becsületét.