Közöny

A legijesztőbb létállapot nem a harag, a düh, vagy az irigység, mert ezek legalább érzések. A legijesztőbb az a közöny, mert mellőz mindent, ami emberré tesz. Valahogy így áll hozzá a történtekhez annak a szolnoki vegyiüzemnek a vezetősége is, melynek dolgozója már egy éve a poklok poklát éli meg egy szörnyű munkahelyi baleset miatt. 

Igen, már lassan egy éve annak, hogy a feladatait nagy odaadással végző fiatalember, Bartók Viktor súlyos égési sérüléseket szenvedett a gyárban, és bár a rendőrségi vizsgálat még tart, ez sem menti fel a vállalatot az iránta tanúsított magatartás alól. Mert az a teljes érzéketlenségre vall.

A totális, cinikus közönyre. Sem egy érdeklődő telefon, sem egy bátorító, vigasztaló szó annak, akinek éppen termelés közben, vagyis a cégnek szerzett profit megteremtése alatt ment tönkre az élete. 

Még csak nem is a pénzről beszélek – bár az is nagyon fontos lenne a fiatalember felépülése érdekében. Hanem erről a magatartásról, melyet a cég a munkavállaló felé mutat. Pedig nem egy kis családi vállalkozásról beszélünk, ami talán nem tudna milliós kártérítést fizetni, hanem egy milliárdos tőkével rendelkező cégcsoportról, melynek biztosítása is van. 

Mi az oka ennek a hallgatásnak? Mert sem Bartók Viktor, sem az ügyvédje, de a média sem kap választ. Egyszerűen érthetetlen ez a fajta hozzáállás az ügyhöz. A minimum lenne, hogy mindenben segítenék a tragikus balesetet szenvedett munkavállalót, ehelyett ez a fiatalember teljes bizonytalanságban éli lassan egy éve az életét, tele testi és lelki sebekkel, és rá sem hederítenek. 

Felfoghatatlan, visszataszító ez a közöny. Méltatlan és embertelen.