Most talán életre kelhet eddigi tetszhalott állapotából Kungyalu

A piciny településnek saját postája és dohányboltja sincs, az információk az egyetlen vegyeskereskedésben cserélnek gazdát.

A helyiek mindent kifejező legyintése és mondata után, miszerint „itt gyakorlatilag semmi nem történik”, egyszer csak jött a hír

egy budapesti­ festőművész költözik a faluba.­

Mint amikor egy nyugodt felszínű tóba kavicsot dobunk, úgy kavarta fel az álmos kis település életét a „művész úr” érkezése.

Csodálkoztak is az ottmaradottak: ahonnan a fiatalok menekülnek, vajon miért akar ott élni bárki is?

Ofcsák László festő erre azt a választ adja, a nyugalom és a település adottságai miatt.

Elérkezik az az idő, amikor az ember megunja a nyüzsgést, a rohanást és már csak a csendre, nyugalomra vágyik. Ezt pedig hol máshol, mint egy piciny faluban, festői környezetben lehet megélni.

A vidéki életforma igenis lehet szép, ám ezt főleg akkor tudja kiaknázni az ember, ha nem hajtja a létbiztonság megteremtésének vágya. Mert vagy megvan már neki, vagy ott, helyben találja meg a számítását.

Ofcsák László­ érkezése nemcsak azt jelenti a közösségnek, hogy még egy emberrel többen lettek, hanem színes vásznakkal teleszőtt álmokat is.

Már kiállítóteremben gondolkodnak, és abban, hogy a művész alkotásai nyomán fellendül a turizmus, és végre életre kel eddigi tetszhalott állapotából a település.

Molnár-Révész Erika